Két gyerek, két fejlődési ív, két életkori sajátosságokkal tarkított akarat… Mindig egy dacosabb, veszekedősebb időszakból tudjuk felismerni azt, ha nagyobb fejlődési ugrás, változások előtt állnak. Ilyenkor több a hangos szó, az ellenállás, a dacolás, az akaratérvényesítés. Rendesen feladják a leckét, amikor épp egyszerre kívánnak megélni fejlődési ugrásokat.
Amikor Minci betöltötte a négyet, Manci ugyanakkor lett 2,5 éves. A nappaliban a babás játékok helyét átvették a kirakók, betűk, grízes tálca. A konyhából eltűnt az utolsó etetőszék is, mindenki rendes széken ül az asztalnál, mivel már Manci is feléri kényelmesen. (Fú, de utáltam már kerülgetni azt a … széket). A folyosóra akadálypályát készítettünk földre ragasztott körök és madzag segítségével.
![](https://osztonanyu.hu/wp-content/uploads/2021/09/gyerekszoba1-1024x924.jpg)
A fürdőszobából eltűnt egy bili, Minci már WC-re ül; maradt egy kis bili, amin Manci szobatiszta lett két hét alatt. Ennek köszönhetően végre megválhattunk a pelusos kukától is, amit szintén nagyon utáltam már. El se hiszem, hogy végre nincs pelusos a családban! Úgy vártam ezt az állapotot, mint a messiást!
Emellett megint változott a gyerekszoba, ugyanis a gyerekek itt-ott átrendezték és a ruhásszekrényük nagy része akasztós lett polcok helyett. Most már Manci is egyedül választ ruhát és öltözik fel reggelente, sőt, nélkülem is rendben tudják tartani a ruháikat (persze csak ha figyelek, hogy ne legyen túl sok elől egyszerre és emlékeztetem néha, hogy szennyes vagy fogas, de nem behányva). A legnagyobb és legmeglepőbb változás azonban az ágy kérdése volt, itt ugyanis nekünk kellett nyelni egy nagyot és belemenni olyanba, amivel nem tudtunk teljesen egyetérteni.
Egyik este – hosszas, heteken át tartó, idegtépő, indokolatlanul sírva-üvöltősen-hisztisen elalvós éjszakák után – végre meg tudta fogalmazni Manci, hogy azért van ez az egész, mert ő nem szereti az ágyát. Pislogtunk, mint hal a szatyorban, hogy mit nem lehet szeretni egy egyszerű matracon és ágykereten, de ezt persze már nem tudta elmondani nekünk. Végül “elbábozta”, hogy a földön szeretne aludni a matracán.
![](https://osztonanyu.hu/wp-content/uploads/2021/09/gyerekszoba2-1024x683.jpg)
Na, ilyenkor jön a vívódás. Nem értesz vele egyet, nem akarod ilyen formában engedni neki, mégis látod, hogy szeretné. El tudta mondani, megfogalmazta az igényét, életében először (értsd: első jelentős kérés, megfogalmazás). Ha beleállok, hosszútávú dacot váltok ki; azt közvetítem, hogy nem fontos a véleménye; kicsit bizalmat is veszít felém (sok kicsi sokra megy). Ha meg akarom győzni az én álláspontomról, még meg is ingatom a magába vetett bizalmában; ahogy abban is, hogy bízzon a megérzéseiben, legyenek ötletei, véleménye, és merje is kimondani azokat.
Mi maradt? A belé vetett bizalom. Hogy belemegyek és hagyom, hogy végig vigye, amit kitalált – azaz megadom neki a lehetőséget a megtapasztalásra. Ha bejön, mindenki nyert és végre újra békésen telnek az esték. Ha nem ez történik, és folytatódnak a botrányos altatások, vagy egyszerűen nem tetszik neki valamiért, akkor lehet újragondolni az egészet – nem én mondtam nemet, ő jön rá, hogy nem jó neki, én csak terelgetem. Nincs vita, csak tanulság és közös gondolkodás.
![](https://osztonanyu.hu/wp-content/uploads/2021/09/gyerekszoba3-1024x683.jpg)
Mi lett belőle? Nyugalom.
Egy óra alatt szétkaptuk az ágyakat esti alvás előtt Apával (mert persze Minci se akart kimaradni a buliból) és lecsaptuk a matracokat a földre. A régi rácsos ágy matraca is előkerült, hogy legyen mire feküdnünk Apával altatáskor. A fal hideg volt, így első este körbe párnáztuk őket, másnap pedig két léc, némi vatelin és egy pihe-puha anyag segítségével készítettünk falvédőt. Azóta újra békés az esti altatás, nyugalmasak az éjszakák.
És tudjátok mi történt még? Manci kinyílt! Elkezdett kérni dolgokat, mer szólni, kimondja a véleményét mindenről. Tud nemet mondani Mincinek és elkezdett kompromisszumokat kötni. Elkezdte mondani, hogy “szeretlek Anya, Apa, Minci”. Jó döntést hoztunk.