Egyensúly a családban – Így csinálom én

Ami jön fogadjátok, ami megy, engedjétek!” (zen bölcsesség)

Elengedni nehéz, nekem különösen. Szeretem, ha van egy már kialakult rendszer, rutin az életünk színterein. Ugyanakkor szeretem a spontaneitást, nehezen alkalmazkodom a szigorú szabályrendszerekhez. Nem szeretem, ha nincs beleszólásom, vagy legalább egy pici ráhatásom a velem történő dolgokba. (Ez pl. szép példája annak, milyen felnőtt válik abból, akit Montessori szellemiségében neveltek.)

AMIKOR LÁTSZÓLAG MINDEN FELBORUL

Gyerekeimmel is nehéz megélni az önállósodás időszakát, mert az egyik oldalam imádja nézni és terelgetni a felfedezéseiket, eléjük tenni a tudást, amikor kérik. A másik felem pedig nehezen viseli a kötött napirendet, amit igényelnek (nem az én ritmusom), bosszankodik ha eltervez valamit és ők átírják, dühös lesz, amikor nem tudja megértetni magát velük, pedig úgy érzi az ő nyelvükön beszél.

Ez a két, egymással szemben álló ÉN küzd nap, mint nap azért, hogy megtalálja az egyensúlyt. Hogy kiabálás helyett dühkezelés legyen, hogy megfelelően tudjak határt szabni és elengedni, hogy megtaláljam önmagam a közös életünkben – és nem mellesleg a férjemet se felejtsem el.

Ezen az úton terelget Minci és Manci, a velük zajló interakciók indítanak el gondolatokat, lehetőségeket életünk, szokásaink, rutinjaink alakításában. Ugyanakkor éppen ezek miatt nem látom a fától az erdőt, amivel szerintem te is épp így vagy.

Míg azzal vagyok elfoglalva, hogy nekik hogyan lehetne még jobb, milyen aktuális nehézségeik vannak, vagy épp milyen területeken van dolgozni valónk, elfeledkezem a saját igényeimről.

MI TÖRTÉNIK ÍGY?

Idővel gyűrűzik fáradtságom, frusztrált leszek, néha “igénytelen” (úgyis itthon vagyunk, ráér az a hajmosás; jó lesz ma még az a nadrág, stb. …), és ebből adódóan nem tudom megoldani az ő konfliktusaikat sem, nem tudom reálisan megfigyelni igényeiket, érdeklődésüket, mert rajtam vagy a saját dühöm és frusztráltságom szemüvege.

Időről időre ráérzek, hogy nem kerek valami. Miért emeltem fel a hangom EZÉRT? Miért nem tudtam ezt elengedni, nem is volt fontos … Nincs kedvem velük játszani. Nem érzem jól magam otthon. Az se jó, ha elmegyünk, az se, ha otthon vagyunk. Megy a nyűglődés; én nyűglődök.

Nem tudok önazonos lenni!

Hogyan tegyem rendbe magam, amikor tudom, hogy ÉN vagyok a generálója az otthoni állapotoknak, mégis úgy érzem, hogy “miattuk van az egész”, hogy nem tudok időt szakítani arra, amire szeretnék?! Ördögi kör, igaz?

FEL KELL ISMERNEM, HOL KELL VÁLTOZTATNOM!        

Állj meg, lépj egyet hátra és figyelj meg! – ez a hármas mindig segít meglátni és megoldani az aktuális problémáidat!

Figyeld meg:

– Hol van konfliktus a nap folyamán?

– Mitől leszek ingerült?

– Jól alszom? Ha nem, miért?

– Eszem eleget?

– Iszom eleget?

– Mi nem működik?

– Hogyan oldhatnám meg a felismeréseimet?

A válaszokat nem mindig a gyerekeidtől kapod majd, és sokszor nem is magad válaszolod meg őket. De ha megtetted a felismerést, már tudod kitől, hol kérdezz!

ÉN A KÖVETKEZŐKRE JUTOTTAM

  1. Játékidők végénél van a legtöbb konfliktus. Ilyenkor jut eszükbe, hogy menjünk ki, játsszunk együtt is, vagy épp a babázás maradt ki.
  2. Elveszett a napi ruitn az ovi kiesésével: hiányzott nekik a megfelelő keretrendszer a nagy napi rutinon belül (azaz étkezéseken és alvásokon kívül meg kellett szabni a szabadjáték, közös játék, levegőzés KONKRÉT ideje) –> sokkal kiegyensúlyozottabbak lettek ettől a határszabástól!
  3. Ingerült vagyok alapjáraton, ugrom olyanra is, amit nem érzek indokoltnak.
  4. Nem jó az időbeosztásom! Amit meg szeretnék csinálni, annak nem jókor gondolom az idejét. Délután sose akartak nagyon aludni a gyerekeim, mégis akkor próbálok dolgozni, persze amikor a közepén vagyok valaminek és felébrednek, dühös vagyok, hogy nem tudom befejezni. Az ovi miatt 6kor kelünk, ezért heti egy estére redukáltam az éjszakai dolgozást, konzultációkat, hogy ne legyek zombi.
  5. Nem alszom jól, fizikailag nem fáradok el eléggé, de rengeteget jár az agyam. A gyerekeken és főleg az ÖsztönAnyu teendőin.
  6. Fix munkaidő kell!
  7. Nem eszem eleget, nem a gyerekek ritmusában vagyok éhes, velük falatokat eszek, cserébe suttyomba nassolok és éjjel egy plusz vacsit is tartok. A kilóim persze megérezték, és ettől nem érzem magam jól a testemben. Ez is egy alap frusztráció a mindennapokban. Tudatosan kell étkezzek. Még nem tudom hogyan.
  8. Nem iszom eleget. Szomjasan ingerült vagyok. Amikor ugranék valamire, dühkezelésként (mielőtt kirobbanna belőlem bármilyen reakció) iszom egy pohár vizet. Nem csapvizet, kancsóban tisztított vizet. Érdekes felismerés, hogy a csapvíz nem segített, míg a tisztított igen.
  9. Nem működik a munkaidőm! Nem tudok úgy dolgozni, ahogy eltervezem, mert a gyerekekhez kell igazodni, de Ti se két hét múlva vártok választ a kérdéseitekre vagy épp a megrendelt eszközöket. Frusztrál a nap minden pillanatában, játék közben, altatáskor, a játszótéren, ha tudom, hogy válaszra vár egy csomó rendelés, jelentkezés és üzenet. Imádom, hogy szeretitek az ÖsztönAnyut és ez motivál folyamatosan, nem szeretnék csalódást okozni nektek. ❤
  10. Lenne időm mindenre kényelmesen, a saját tempómban, de nem jó az időbeosztásom. De hogyan kéne változtatnom rajta? Nem tudom. Ebben nem találom egyedül a megoldást.

MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG

Érzitek ugye, hogy elválaszthatatlanul összefüggnek és egymást generálják a problémáim?! Én is látom … de merre van a kiút? Hol kell elkezdjem A VÁLTOZTATÁST? Magammal.

“Magam legyek a változás, amit a világban látni szeretnék.” (Gandhi)

Én nem látom a fától az erdőt, de már tudtam, hol és kitől kell kérdeznem a változás elindításához. Megkérdeztelek titeket a zárt csoportunkban (gyereknevelés életszerűen) kérdeztelek benneteket, mikor lenne a legalkalmasabb az idő NEKTEK workshopra, vagy épp konzultációra jönni. A válaszaitokkal megoldottátok minden problémámat.

MEGLETTEK A FELISMERÉSEK, MEGLETTEK A MEGOLDÓKULCSOK

1. FELISMERÉS: Azzal, hogy Minci ovis lett, megváltozott a napirendünk, a napi rutinunk. Egyikünknek sem esett jól, tulajdonképpen azóta nem találjuk a helyünket és alakult ki bennem is ez az alap frusztráció. Addig a napig ugyanis mindent éjszaka csináltam! Visszaemlékezve, amikor kérdezte tőlem valaki, hogy bírom az éjszakázásokat, mindig mosolyogva válaszoltam: “Mégis mikor csinálnám?” Azóta, hogy Minci ovis, próbálom ehhez igazítani a dolgaimat. Este aludni, napközben dolgozni.

2. FELISMERÉS: Hagytam magam elterelni a nekünk legmegfelelőbb ritmusról.

3. FELISMERÉS: Bejött ez a nem kis külső behatás, az ovi hozta ritmus és máris letértem az útról. Fél év kellett, hogy vissza találjak!

4. FELISMERÉS: A kiesett munkaidőimet elcsalt időkben próbáltam pótolni, ami miatt állandóan feszült voltam (ne nyomkodjak játékidőben; anya ne dolgozz, gyere játszani mondatok; emiatt gyűltek a félbehagyott, lefelejtett teendők).

Hogy mi volt a kérdésemre a választotok? Hogy este 8 és 11 között szeretnétek jönni! 🙂

És mi az én válaszom?

GYERTEK!

❤ A workshopok átlerkülnek szombat délutánokra és este fél 9-es kezdésre.

❤ A megtapasztaltakból született két új workshop: a “HATÁRSZABÁS“, aminek már a hisztikezelés részével találkozhattatok; és a “MONTESSORI ÉS AZ ELSŐ ÉV“, ahova várandósokat és kisbabásokat várok, hogy nektek már elég legyen a boldog percek megélésére koncentrálnotok ahelyett a rengeteg felesleges aggódás helyett, amin én is átmentem az elején.

❤ Újra alszom délután a gyerekekkel! Így frissen és üdén várlak benneteket esténként – hol egy teával, hol egy pohár borral 😉

Worshopjaink teljes anyagát megkapod az események után és egy hétig vissza is nézheted az eseményt. Így ha elaludnál, vagy felébreden a gyerkőc közben, akkor sem maradsz le semmiről! Megmaradt kérdéseidet pedig szívesen megválaszolom e-mailben bármikor. 😉

További bejegyzések

Szólj hozzá!