Indul az év, ideje hangolódni az intézményi életre!
Véget ért a nyár, de kimaxolnád még? Ha intézményt kezdtek, ne tedd! Kezdd el időben a visszarázódást az intézményi mindennapokba! Nehéz véget vetni a nyárnak,
Te mit mondasz a Mikulásról?
Mi így meséljük a Mikulás-sztorit!
Fontos tudnod, hogy mi, a férjemmel, eleve azzal tudtunk azonosulni, hogy ne „hazudjunk nagyot” a gyerekeknek, ugyanakkor tartsuk meg a varázsát ennek az időszaknak. Így írtuk meg saját sztorinkat, amit alább olvashatsz.
Maria Montessori megfigyelései alapján megállapította, hogy 0-6 éves korban a gyerekek számára nem létezik más, csak a valóság. Nem tud különbséget tenni a varászvilág lényei és a való élet élőlényei között. Most szerzi tapasztalatait a világról, abban az előkészített környezetben, amit te teremtesz neki. Éppen ezért, s a beléd vetett ősbizalom miatt mindent elhisz, amit mondasz. Ezt nevezzük hiszékenységnek, pedig valójában nem történik más, mint hogy valóságként kezeli azt, amiről mi már tudjuk, hogy nem az – ő a képzelőerejét használja, mi a fantáziánkat.
Ezért is tudnak olyan mélyen hinni a Mikulásban, a piros orrú, repülő szarvasaiban, vagy épp a húsvéti nyúlban és az unikornisokban. Nekik ez valóság.
Az, hogy nálunk mindenki lehet Mikulás (tovább olvasva megérted), nem jelenti, hogy elvesszük gyermekeinktől az ünnep varázsát, sőt!
A gyerekek számára a meglepetés ereje és a várakozás izgalma adja a valódi varázst. Épp úgy várják a Mikulást (aki ugyanúgy létezik számukra), tisztogatják a csizmácskát és alig tudnak elaludni este. Reggel csillognak a szemek, fülig érnek a szájak.
Mi változik?
Hogy ő is adni akar. A szomszéd néni is kap egy sapkát, mert sosincs rajta és biztos fázik a feje. Kapnak ajándékot a rászoruló gyerekek is, akik biztos örülnek majd azoknak a játékoknak, amelyeket egykor mi is nagyon szerettünk és vigyáztunk rájuk. Az én csizmácskámban vár egy rajz (ettől elolvadok 
).
).Mi a legnehezebb?
A többiek … és a sok ajándékozó. Hogyan érjem el, hogy ne rombolja le másik varázsvilágát? Hogy elfogadja, másoknál másképp van ez és erről igazából nem beszélünk? Mit mondjak, amikor a Mama, az ovi, a szomszéd néni beállít egy csomaggal?
Na ezek miatt írtunk saját sztorit, amiben mindenre választ adunk nekik:
„Egyszer régen, nagyon régen, Myra városában élt egy püspök bácsi, akit Szent Miklósnak hívtak. Miklós jól ismerte az őt körülvevő embereket, családokat. Sokat beszélgetett velük és tudta, hogy jó emberek, mégis mindegyiküknek vannak problémái, gondjai. Nagyon szeretett volna segíteni nekik, de voltak, akik szégyellték gondjaikat, ezért nem fogadtak el segítséget.Miklós úgy döntött, hogy a névnapján, az éjszaka leple alatt segíti meg ezeket az embereket úgy, hogy ne tudják meg, ő volt az. Amíg aludtak, a csizmájukba rejtette ajándékait: almát, diót, mogyorót, pénzt, ruhát. Mindenkinek azt adott, amire szüksége volt.
Másnap reggel az emberek örömködtek, amikor megtalálták ajándékait! Keresték, kutatták, ki lehet ez a jótevő, aki évről évre megajándékozza őket Miklós napján. Egyszer aztán ébren maradtak éjszaka és kifigyelték, hogy Miklós püspök az, aki megsegíti őket.
Nagyon hálásak voltak neki és következő évben, ők is megleptek másokat: azokat, akik kedvesek a számukra és azokat, akiknek szüksége volt rá. Így alakult ki a Mikulás hagyománya, amit a mai napig őrzünk.
– “Te úgy éltél az elmúlt évben, hogy boldog voltál?” (válaszol)
– “Okoztál örömöt másoknak?” (válaszol)
– “Akkor biztosan neked is lesz idén Mikulásod.” (Igen, lehet, hogy én leszek az, lehet, hogy a Mama, stb.)
– “Tudod vannak, akik ugyanúgy, mint Miklós, nem szeretnék, ha megtudnánk, hogy kik ők valójában, Ezért ha felismersz egy Mikulást, ne áruld el, ki az!
Te is lehetsz Mikulása bárkinek, akinek szeretnél!”
Akármit is mesélsz neki, akármilyen varázsvilágot teremtesz, egy dolgot tarts szem előtt: tekints rá folyamatként, azaz évről évre kezd el egyre jobban bevonni és óvatosan átvezetni egy köztes világba, ahol a varázslat és a valóság szimbiózisban él.
Minél tovább tartod fent a szélsőséges varázslatot, annál nagyobb lesz a csalódás. Nem a Mikulásban fog csalódni, hanem benned …
További bejegyzések
Államalapítás gyermekszemmel
Hogyan ünnepelj kisgyermekeddel? Megért ő ebből bármit is? Hát persze! Számos lehetőség van a kezedben ahhoz, hogy megmutasd neki az ő nyelvén Szent István és
Gondolatok a gyermekek világnapjára
Szeptember 20-án van a gyermekek világnapja. 1954 óta emeli ki ezt a napot az UNICEF, amikor emlékeztetjük magunkat: gyermekeink élete kincs, jogaik érvényesítése a mi
Önállóságra nevelés
Sokszor elgondolkodunk azon, vajon azzal, amit éppen teszünk, önállóságra neveljük e gyermekünket? Mi az, amivel elkényeztetjük és mivel támogatjuk őt? Míg gyermekünk 0-6 éves korban