A nagyszülők lehetnek gátlók és segítők is. Nálatok hogy van?

Nálunk a kezdetektől jelen vannak a nagyszülők, mégis a gyerekek növekedésével érezhető egyre jobban a jelenlétük. Ez leginkább annak köszönhető, hogy az idő telésével egyre több nevelési feladattal kerülnek szembe a nagyszülők is, míg a gyerekek kisebb korában (2 év alatt) inkább gondozási feladatokban tudtak kapcsolódni.

HÚSVÉTI ESETÜNK

Manci Émamánál töltötte az egyik délutánt a húsvét előtti napokban. Este hazaérve egy potyautast is hozott magával. Egy pici bolyhos nyuszit szorongatott a kezében és nagyon boldogan mesélte, hogy vele fog aludni. Azt gondoltam biztos kapta, de majd rákérdeztek altatás után – nem jellemző nálunk a “csak úgy” ajándékozás.

MÉRGELŐDÉS HELYETT ÖSSZEDOLGOZÁS

Az első konfliktus abból adódott, hogy Minci nem fogadta túl nagy lelkesedéssel, hogy Manci EGY nyuszival tért haza és neki nem hozott. Természetesen sírásban tört ki … végül sikerült megnyugtatni.

Altatás után megelőzött Émama és üzent, hogy a nyuszit majd húsvét hétfőn vigyük vissza. O-ó, gondoltam magamban; ez nem lesz olyan egyszerű. Persze puffogtam egy kicsit a bajszom alatt, hogy miért kellett ezt a helyzetet megteremteni, de mérgelődés helyett inkább felhívtam, hogy megbeszéljük mi történt és egyeztessük a haditervet.

Biztos voltam benne, hogy már az első percben tudta, nem volt jó döntés odaadni a nyuszit “kölcsönbe”. Pontosan tudtam milyen, amikor már abban a pillanatban tudjuk, hogy ez a határszabás most nincs jó helyen. Hogyan is haragudnék rá, amikor nap, mint nap követek el hasonló hibákat? És lássuk be: nem dől össze a világ , sőt, remek alkalom arra, hogy összedolgozzuk!

A mama elmesélte hogy bizony már otthon meglágyult a szíve, amikor induláskor a boci szemek hatására az autóba engedte a nyuszit. Innentől persze még nehezebb dolga volt és az autóból kiszállva már szinte esélytelen volt visszaszerezni, így a feladat tovább hárult rám. Van ez így 😅

MI AZ ÉN FELADATOM ILYENKOR?

1. Úgy szabjak határt, hogy betartatom a Mama kérését, azaz a határidőig azon dolgozom, hogy emlékeztessem Mancit: a nyuszit mikor kell visszaadni.

2. Mindezt úgy kell tegyem, hogy a Mamát ne hibáztassam, sőt, inkább jó fényben tüntessem fel döntését (pl. “hát ez butaság volt a Mamától, minek kellett odaadnia” helyett “milyen jószívű a Mama, hogy kölcsönadta neked a nyuszit néhány napra! Biztos azért tette, mert megbízik benned és tudja, hogy vigyázol rá és visszaadod, amikorra megbeszéltetek”).

Ne feledd: nem vagy egyedül gyermeked nevelésében! A nagyszülők szerepe nagyon fontos számukra és nekünk is nagy segítséget tudnak nyújtani! Éppen ezért fontos, hogy ne csak a nagyszülők erősítsék a kapcsolatunkat gyermekeinkkel, hanem mi is erősítsük kapcsolatukat a nagyszülőkkel. ❤️

HOGYAN ZÁRULT A HATÁRSZABÁS?

Húsvét napjáig gondoskodtak a nyusziról, néha Minci is játszhatott vele, de főleg Manci óvta büszkén, mert ezt a feladatot ő kapta – nagyon büszke volt rá! ☺️ A végén már ők emlegették maguktól, hogy hétfőn vissza kell adni a nyuszit; így volt idejük megemészteni a dolgot.

Hétfőn mégis vonakodva, de végül visszakerült a nyuszi, akit már nagyon vártak haza ❤️

Mi pedig csak összekacsintottunk Émamával: feladat teljesítve 😉

Hogy miért volt olyan fontos visszaadni a nyuszit, arról az előzményekben olvashatsz Émama szemszögéből.

Így kerek a történet. Így mennek nálunk a dolgok 😃