„Tükröm-tükröm, mondd meg nékem” – Minden, amit a mintaadásról tudni érdemes

Sokat hallod tőlem, milyen hasznos eszköz a kezedben a mintaadás, ha valamit tanítani szeretnél gyermekednek. Ez az eszköz észrevétlenül a legnagyobb ellenséged is tud lenni egyben, hiszen akkor is mintát adsz gyermekednek, amikor épp “nem akarod”, nem tudatosan csinálod.

MI IS AZ A MINTAADÁS?

A gyermekek 0-6 éves kor között mindent utánoznak és a maguk módján próbálják csinálni azokat a mintákat, amiket tőlünk lesnek, például

– hogyan bánunk szüleinkkel, testvérünkkel, férjünkkel/feleségünkkel

– hogyan vezetjük le a feszültségünket

– mit csinálunk, amikor idegesek vagyunk

– hogyan tartunk rendet magunk körül

– mikor van fontosabb feladatunk, mint velük lenni.

És még sorolhatnám. Valahol ijesztő ez, de nem kell kétségbe esni! Ebben is megvan a jó, hiszen gyermeked játékát, viselkedését megfigyelve tudsz dolgozni önmagadon, s gyermekkori mintáidon. Ő kendőzetlenül, sőt, többnyire szélsőségesen mutat nekünk tükröt, ami sokszor nagyon tud fájni. Nehezebb időszakokban még rosszabb, mert többnyire ez nélkül is van épp elég lelkiismeretfurdalásunk, és ő még a kis tükrét is elénk tartja feltéve a pontot az “I”-re.

ÖNVIZSGÁLAT, FELISMERÉS, VÁLTOZTATÁS

“Magam legyek a változás, amit a világban látni szeretnék.” (Gandhi)

Ahelyett, hogy elővennénk tekintélyelvű vész forgatókönyvünket gyermekünk fegyelmezéséhez, próbáljunk meg magunkkal foglalkozni! Az ő játékából kiderül, mit nem ért vagy értelmez félre a kéréseinkből; mi az, ami bizonytalanságot okoz neki és mitől fél. Ezek mentén haladva kezdhetjük azzal, hogy változtatunk kommunikációnkon, s megpróbálunk minél több mindent szemléltetni neki kéréseinkből.

Az én tükröm a munka volt. Nagyon rossz volt azt tapasztalni, hogy Manci minden játéka közben telefonál, Minci pedig számítógépen dolgozik, és ha kérek tőle valamit, mindig az a válasza, hogy “jövök, csak előbb befejezem a munkát.” Elkezdtem dolgozni a változtatásokon, ugyanakkor végtelenül büszke vagyok a kreativitásukra, mert a játékhoz szükséges eszközöket maguk készítették el. Szép példája annak, hogy miért fontos a kevés játék. Tudta mit szeretne játszani, nem volt eszköze hozzá, hát elkészítette!

Miért álltak neki játékot készíteni?

  1. Mert ez a legrövidebb útja annak, hogy megvalósuljon a fejükben elképzelt játék.
  2. Mert tudják, hogy csak ünnepekkor vagy szükség esetén veszünk játékokat.
  3. Mert tudják, hogy képesek rá, és mernek próbálkozni.
  4. Mert ezt a mintát látják tőlünk.

Hiba volt ennyire elmerülni a munkában. Ezt maguktól is tudják, de el is mondom nekik. Ahogy azt is, hogy nem mindig én döntöm el, mennyi a munka és mikor végzem azt el. És azt is, hogy a hibák arra valók, hogy tanuljunk belőlük, s fejlődjünk általuk.

További bejegyzések

Szólj hozzá!