Vannak pillanatok, amikor célt ér a pedagógiánk, a nevelésünk, a módszereink utat mutatnak gyermekünk megértéséhez.
Nehéz napunk volt, az elmúlt időszak (talán az egész év) felgyülemlett feszültségét adtuk ki ma magunkból Apával, egymásra zúdítva. Ritkán van olyan, hogy veszekszünk, olyankor is inkább csak emelt hang, kiabálás alakul ki, aztán elvonul mindenki megnyugodni és rendezzük sorainkat.
MINCI ÉS MANCI ISMERI MÁR A TECHNIKÁNKAT
1. Csak az adott nézeteltérésről beszélünk, nincs “sárdobálás”, sértegetés, “régi sebek” feltépése (szerencsére nincsenek felhánytorgatni valóink egymásnak).
2. Nem bújunk el a gyerekek elől, előttük zajlik a vita (később a megoldás, feszültséglevezetés, “békülés” is).
3. Nem hagyjuk elfajulni a vitáinkat, ehhez “varázsszót” használunk. Amikor egyikünk ráérez, hogy elbeszélünk egymás mellett, vagy már hüllő agyunk van (igen, pont, mint a gyerekeknek hisztizéskor), akkor bedobja: “most elég”. Ezzel zökkentjük ki magunkat, s állunk meg, lépünk egyet hátra. A szó kimondása után azonnal befejezzük mindketten a beszédet és nem is szólunk egymáshoz, amíg meg nem nyugodtunk.
4. Mindig megbeszéljük higgadtan, minél előbb a történteket – addig nem megy tovább a nap! Először bocsánatot kérünk egymástól, aztán megbeszéljük a vita tárgyát higgadtan és azt is, legközelebb mit csinálunk majd másképp, hogy ne alakuljon ki vita.
5. Vita közben, ha ott vannak a gyerekek, vagy vita után mindig elmondjuk nekik, hogy amikor kiabálunk, ugyanúgy szeretjük őket és egymást is, csak épp nem értünk egyet valamiben.
6. Őket mindig kihagyjuk a vitából, azaz róluk vagy nevelési kérdésekről nem vitatkozunk a fejük felett.
ÍGY REAGÁLNAK A GYERMEKEK A VITÁKRA
Amikor ilyen történik, aznap mindig jobban figyelem a játékukat, párbeszédeiket, könyvválasztásukat. Ezek ugyanis azok a nyelvek, ahogy ők el tudják mondani nekem, nekünk, hogyan élték meg az adott vitát, vagy más feszült helyzeteket (vagy épp sikereiket). Ezek az eszközök segítenek számukra a megértésben, feldolgozásban.
Az, hogy épp egy szerepjáték, vagy egy feloldómese (sose tudhatod melyik mese lesz az) segít majd többet, csak megfigyeléseidből tudhatod. Azt, hogy mennyire nem értette, vagy milyen mélyen érintette az esemény, abból tudhatod, hány napig játssza a feldolgozó játékot vagy mesélteti veled a feloldó mesét.
Minci és Manci játékukban nem foglalkoztak mai vitánkkal, azonban este, altató mesének ezeket a feloldómeséket választották:
- “Hogyan tanulta meg ABC, a csacsi, hogy tisztelni kell az idősebbeket” – (tanmese a tiszteletről Szutyejev tollából)
- “Csufolódó” és “Titok” című versek Bartos Erikától.
Mindazok ellenére, ahogy kezelni szoktuk vitáinkat, hogy ritkán fordul elő hevesebb vita köztünk, ezt szűrték le belőle. Borzasztó felismerés. Ugyanakkor örömteli is, hiszen vita közben nyugodtan kommentálták az eseményeket. „Anya és Apa most veszekednek. Most mennek megnyugodni, aztán megbeszélik. De most is szeretik egymást. És minket is. Menjünk lovagolni – játékból.” Tehát megértették már a lényeget.
Nyugodt vagyok, mert szépen feldolgozzák az eseményt maguktól is a történetek segítségével és a mintaadásunk által is. Miután megbékéltünk, minden megy tovább a normál felállásban, nyugalomban. Persze ettől még rosszul érzem magam és ez a nap mindannyiunk emlékezetében élesen megmarad.