Barion Pixel

Önállóságra nevelés

Sokszor elgondolkodunk azon, vajon azzal, amit éppen teszünk, önállóságra neveljük e gyermekünket? Mi az, amivel elkényeztetjük és mivel támogatjuk őt?

Míg gyermekünk 0-6 éves korban van, az abszorbeáló lélek időszakában, belső motivációból halad az önállóság felé vezető úton, egy „belső program” vezeti őt. A mi feladatunk kísérni, támogatni törekvéseit többek között mintaadásunkkal, hiszen agya ebben az életszakaszban egyfajta szivacsként szívja magába a tudást az őt körülvevő világból. 6 éves kor felett már a tudatos gondolkodás szakaszába lép, s az addig szerzett mintáira, tudására épít.

Hogyan nevelhetjük hát önállóságra? Néha nem is olyan egyszerű!

Ő születésétől azon dolgozik, hogy leváljon rólunk. Ahhoz, hogy ebben segíthessük, ismernünk kell jelzéseit, a támogatnunk kell, amikor kéri, óvni, amikor arra van szüksége és megcsinálni helyette, amikor tanul valamit. Szülőként sokszor inkább gátlói vagyunk gyermekeinknek (ha csak szeretetből is), mint segítői.

Azt kell megértenünk, hogy mindig azt tudjuk neki tanítani, abban képes elsajátítani az önállóságot, amire készen áll, ami éppen érdekli őt. Nem fogom tudni szobatisztaságra tanítani, ha még a nadrágját sem képes letolni, vagy esetleg nem érdekli a folyamat. Nem fogom tudni evőeszközzel enni tanítani, amíg még az ételek állaga foglalkoztatja.

Ugyanígy sose fogom tudni megtanítani neki (ebben az életkorban) azt, amit magam sem tudok, amit nem úgy csinálok, ahogy tőle elvárni szeretném.

Nem véletlen, hogy a gyermeknevelés egyben legnagyobb önismereti utunk is lehet életünkben. Ha valami nagyon nem megy, először nekem kell változtatnom, s csak utána fogom tudni tanítani őt. Ebben segítségünkre vannak Montessori azon megfigyelései, amit érzékeny periódusoknak nevezünk.

Egy érzékeny periódust viszonylag könnyen megfigyelhetsz, két fő viselkedés jellemzi: az egyik a magas ismétlésszám, azaz rengetegszer csinál valamit (pl. mindig ledobja az ételt; állandóan lyukakba nyúlkál; stb.) vagy elmélyülten dolgozik (meg se hallja, ha hozzá szólsz; láthatóan minden porcikájával koncentrál).

Ezek egyfajta ablakok gyermekünk fejlődésében, melyekben egy szempillantás alatt, belső motivációból tanulják meg az adott készséget, képességet, verbális tudásanyagot, vagy éppen szabályt. Ezek azok az értékes pillanatok, amikor mi magunk is a leghatékonyabban taníthatunk, tehát ezeket keresgélve, ezeket lekövetve tudjuk mindig, melyik területtel érdemes foglalkoznunk.

Ugyanígy, akkor és ott, a tapasztalat megszerzésekor (pl. megcsúszott, elesett, leejtette, nem sikerült, stb.), vele együtt, a természetes következmények megállapításával tudunk hatékonyan szabályokat hozni. A belsővé vált szabályokat a gyermek belső késztetésből tartja be, s nem csak az adott személy jelenlétében. Ettől tudok majd megbízni benne, ettől tudom majd hagyni, hogy nélkülem is csinálja – hisz az önállóság nem áll meg az öltözködésnél …. Éppen ezért a megfelelő szabályrendszer kialakítása elengedhetetlen az önállóságra neveléshez!

Ha a fentieket mind figyelembe vesszük, még mindig nem tudjuk pontosan a „hogyan” kérdésre a választ. Persze erre sincs instant válasz, ugyanakkor vannak szempontok, kérdések, amik mentén haladva meglelhetjük személyre szabott válaszainkat:

Megfelelő a környezet? Alakítanom kell rajta, hogy önálló lehessen?

(pl. fellépő; etetőszék; alacsony fogasok; kevés játék; stb.)

Nem segítek, csak amikor kéri.

(érzékeny periódusnál, tanítási helyzetben, nem mindig! pl. kivárom, amíg felhúzza a cipzárt)

Nem beszélek, csak amikor kell.

(érzékeny periódusnál, tanítási helyzetben, nem mindig! pl. játék közben nem kommentálok folyamatosan)

Most tanulja, és kéri, hogy én csináljam:

ilyenkor SZAVAK NÉLKÜL csinálom, amit kér (pl. felhúzom a cipzárt). Ennek oka, hogy megfigyel, azért kéri, hogy elesse a tudást, a technikát. Ha beszélek hozzá, a számat figyeli és a szavakat tanulja, azaz elvonom a figyelmét.

Már tudta, most mégis kéri, hogy én csináljam:

elfáradt? Örül, hogy itthon lehet? Nekem is jól esik, ha néha Apa készít nekem kávét, pedig már megtanultam megcsinálni …

Fejlődési ugrása van?

Amikor már a szoptatás nem segít észrevenni, hogy fejlődési ugrás van éppen, akkor jó jelzés lehet, ha bizonyos területeken „visszafejlődik” gyermekünk (pl. újra kéri, hogy öltöztesd ,etesd, stb.). Ezek néhány hét után elmúlnak.

Elkényeztetem vagy segítem őt?

Ha teljesen megcsinálom helyette az adott dolgot és nem is emlékeztetem őt, akkor elkényeztetem. (pl. rongybabaként öltöztetem, vagy épp kergetem azzal a ruhával, amit én választottam neki; indulás előtt szó nélkül bepakolom a táskáját és csak ráadom, amikor elindulunk)

Ha bevonva tartom és van feladata, azaz hagyok „kiskaput”, hogy amikor készen áll, (újra) önállóan csinálhassa, akkor segítem őt. (pl. én öltöztetem, de ő választ ruhát, én tartom a ruhadarabot, de a végtagjait ő dugja bele – háta mögött állok, hogy az ő szemszögéből lássa a lépéseket; induláskor megkérdezem/emlékeztetem, kell e vinnie/szeretne e vinni valamit, de ha kéri, a táskáját odaviszem, ő választja ki és hozza oda, amit szeretne, de én pakolom be, ha kéri.)

Ha elkényeztetés helyett támogatom, ha szigor helyett vele együtt hozok életszerű szabályokat, ha meg tudok bízni gyermekemben, ha el tudom hinni, hogy képes rá, akkor tudom őt önállóságra, s egyben gondolkodóvá nevelni.

Szólj hozzá!

További bejegyzések

Államalapítás gyermekszemmel

Hogyan ünnepelj kisgyermekeddel? Megért ő ebből bármit is? Hát persze! Számos lehetőség van a kezedben ahhoz, hogy megmutasd neki az ő nyelvén Szent István és az államalapítás történetét. Hoztam neked

Elolvasom»

Te mit mondasz a Mikulásról?

Mi így meséljük a Mikulás történetét! Fontos tudnod, hogy mi, a férjemmel, eleve azzal tudtunk azonosulni, hogy ne „hazudjunk nagyot” a gyerekeknek, ugyanakkor tartsuk meg a varázsát ennek az időszaknak.

Elolvasom»

Gondolatok a gyermekek világnapjára

Szeptember 20-án van a gyermekek világnapja. 1954 óta emeli ki ezt a napot az UNICEF, amikor emlékeztetjük magunkat: gyermekeink élete kincs, jogaik érvényesítése a mi (szülők, felnőttek) feladatunk. Ma, főleg

Elolvasom»