“Nem szeretlek!” – Mit tehetünk, ha elhangzik a szíven ütő mondat?

“Nem szeretlek!” hangzott el először négy hónappal ezelőtt a mondat. Az első mindig a szívünk mélyéig hatol. Addig a percig talán rettegtünk is tőle, hogy mikor következik be. Fontos azonban kiderítenünk, hogy mi váltotta ki ezt a reakciót a gyermekből, hogy utána ismét helyre tudjuk billenteni a családi élet harmóniáját.

Nálunk a mondatot Apa kapta meg december elején. Valójában számunkra indokolatlanul, azaz nem egy határszabás következményeképpen, hanem úgymond “a semmiből” jött a mondat, pedig születése óta nagyon Apás a kisasszony. Nagyon rosszul esett a férjemnek, és persze nekem is rossz volt hallani Manci pici szájából, ahogy két és fél évesen ilyet mond duzzogva az apjának.

Aznap este összeült a családi kupaktanács és megbeszéltük a férjemmel a közös taktikát. Én megpróbálok rájönni, mi a kiváltó ok (játékon keresztül, indirekt módon) ő pedig állja a sarat és mosolyogva azt válaszolja majd: “Én akkor is nagyon szeretlek, amikor te éppen nem.”

MI ÁLL A HÁTTÉRBEN?

Gyermekeink érzelmi hullámvasúton utaznak a fejlődésük során. Bizonyára te is tapasztaltad már, milyen az, amikor az egyik percben még fülig ér a szája gyermekednek, a következőben pedig gyűlöli a világot és mindent, ami körbeveszi őt, majd újabb percek elteltével ismét egy kíváncsi kis felfedezővé válik. Míg mi felnőttként haragtartók vagyunk, hosszasan duzzogunk dolgokon, vagy akár évekig felemlegetünk “tüskéket”, addig ők pillanatok alatt engedik el a dolgokat.  Az érzelmeik jönnek mennek és éppen azon fáradoznak, hogy megtanulják kontrollálni azokat a mi visszajelzéseink alapján.

Ha ignorálom az érzéseit; ha nem vagyok képes megmutatni már ilyen pici gyermekként neki, hogy akkor is szeretem, amikor éppen dühös a világra (vagy épp konkrétan rám); ha nem fektetem le az alapjait a köztünk lévő szeretet-kapocsnak, elfogadásnak és biztonságérzetnek, akkor észre fogom venni idővel, hogy egy bizalmatlan, önbizalomhiányos gyermeket nevelek.

Most, amíg kis felfedező, amíg formálja őt az őt körülvevő világ és az abból magába szippantott minták, addig “könnyű dolgom van”. Csupán szeretnem kell őt és mintát adnom. ❤️

MI A MEGOLDÁS?

Amíg számomra bagatell dolgokon keresztül megalapozhatom életre szóló bizalmi kapcsolatunkat, s egyben az ő önbizalmát, akkor miért ne tenném?!

Szeretet + határszabás + önazonos szülők + Együttműködő Kommunikáció = magabiztos, kreatív, boldog, önálló felnőtt.

S HOGY MI LETT A TÖRTÉNETÜNK VÉGE?

December elejétől naponta többször mondta Manci Apának, hogy “Nem szeretlek!” “Undi vagy!” “Menj innen, ne érje hozzám!” “Anya kell, téged nem akarlak!”.

És Apa állta a sarat, s mindig ugyanazt válaszolta kedvesen, mosolyogva:

“Én akkor is nagyon szeretlek, amikor te éppen nem.” Én pedig erősítettem ilyenkor Apát, “Én nagyon szeretem Apát akkor is, amikor te éppen nem.”

Minci is megértette és néha mondogatta Mancinak: “Tudom, hogy igazából nagyon szereted Apát, csak most éppen nem.”

Én is megkaptam néha egy-egy vitánál tőlük, már így: “most éppen nem szeretlek”.

Sose ignoráltuk az érzéseiket, nem hoztuk őket szégyenbe, nem kértük őket számon, nem vetítettük rájuk, hogy ez mennyire fáj nekünk. Ha nyilvánosan kerültünk ilyen helyzetbe, szigorú határszabással másoknak sem engedtük, hogy ezt tegyék.

És lám … Egy márciusi (!) napon, játék közben kibökte: “Azért haragszom Apára, mert sokat dolgozik és nincs itthon.”

Ekkor már elkezdhettünk dolgozni a témán és követtük napirend, hetirend és lineáris naptáron is, hogy Apa mikor dolgozik, mikor fog hazaérni, mikor indul újra dolgozni, milyen sokat van itthon valójában és olyankor csak velünk játszik és ránk figyel. Hogy azért van meleg az otthonunkban, azért folyik víz a csapból és azért vannak finomságok a hűtőben, mert ő dolgozik. Szépen lassan kézzelfoghatóvá vált számára a valós helyzet és hogy miért is dolgozik Apa.

AZ ÉRZELMI HULLÁMVASÚTON UTAZNI KALANDOS, DE NÉHA MEGTERHELŐ

Két héttel később arról mesélt, hogy ő Apa pocakjában volt és onnan született meg pici baba korában Három nappal ezelőtt, azaz több mint négy hónap után megtört a jég és vacsora közben azt mondta: “Apa, én nagyon szeretlek téged!”

Nem is tudta hova tenni a férjem először, annyira meghatódott, de én és Minci is meglepődtünk rendesen.

Azóta egyszer sem hangzott el a “nem szeretlek” mondat; ellenben naponta többször mondja: “Szeretlek, Apa!” ❤️

Nehéz és megterhelő időszak volt ez lelkileg nekünk, de megérte kitartani és végig vinni a témát az elveink mentén. Újra megerősítést kaptunk arra, hogy ne torpanjunk meg ha nehéz helyzet elé állítanak bennünket gyermekeink. Bízzatok magatokban! Nálatok jobban senki se tudhatja, mire van szüksége gyermeketeknek, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbb utat felnőtté válása során. ❤️

Mi itt az ÖsztonAnyunál csupán eszközöket adunk a kezedbe és támogatunk téged. A valódi munka a tiéd!

További bejegyzések

Szólj hozzá!