Maria Montessori

ösztönanyu montessori szülőknek, Maria Montessori

(fotón: Maria Montessori) 

Ahhoz, hogy megérthessük Mária Montessori filozófiáját és módszerét, kicsit meg kell ismernünk őt magát is.

 Ma már számos forrás áll rendelkezésünkre ehhez, filmek, könyvek, jegyzetek.  

 Olvasást kedvelőknek – és mindenki másnak is – ajánlom a Gyermek a családban c. könyvet, melyben Montessori saját gondolatait olvashatod. Megismerheted, ő hogyan mutatja be módszerét és gondolkodását. (Megjegyzem nyelvezete nem könnyű …) 

 Vizuális típusoknak ajánlom figyelmébe a róla készült, két részes olasz (egészestés) filmet: 

Maria Montessori – Egy élet a gyermekekért 1.-2. 

Az alábbiakban életének és munkásságának főbb eseményeit olvashatod, részletesebb információkat itt olvashatsz.

Maria Montessori (Chiaravalle, 1870. augusztus 31. – Noordwijik am Zee, Hollandia, 1952. május 6.) olasz orvosnő, pedagógus és pszichológus, a róla elnevezett pedagógiai-pszichológiai iskola megalkotója.
Műszaki, majd orvosi tanulmányokat folytatott, ő az első nő, aki diplomát szerzett Olaszországban. Igazi vagány, belevaló nő volt; a kor nőkről tartott álláspontjának ellenére szülei nyíltan támogatták. Ez a háttér bizonyára sokat segített neki pedagógiájának létrehozásában, hiszen saját tudatalatti mintáit is kellett használnia a megvalósításhoz. Nem csak ő, hanem szülei is megelőzték koruk gondolkodását a nevelésről.

Tanulmányai után antropológiai, elmekórtani vizsgálatokat végez és értelmi fogyatékos gyermekek gyógyításával foglalkozik. Saját praxisa van, asszisztens a San Giovanni kórházban. Megismeri dr. Giuseppe Montesanot, akivel a közös munkát már élettársaként folytatja a „Clinica Psiciatria”-n.

1898-ban megszületett fia, Mario, akit elvettek tőle és gondozásba adtak. Apja elfordult tőle, amiért nem házasként szült – később megbékélt. Egy olyan nőnek, akinek élete a gyermekek védelméről és segítéséről szól, akinek mindig biztos szülői háttere volt ez bizonyára nagyon nehéz időszak lehetett. Fiát ismerősként látogathatja ritkán, a munkába temetkezik.

Megbízásra intézményt hoz létre gyenge képességű gyermekek számára, melyet ő maga vezet két évig (Scuola Magistrale Ortofrenica intézet – Giuseppe is dolgozik itt). Lemondása után visszamegy tanulni, egyetemi magántanár lesz, majd filozófiai, természettudományi doktori fokozatot szerez és orvosi könyveket ír. Antropológiát, biológiát tanított a római egyetemen és a tanítóképzőben. Nagyon tájékozott, tanult nő volt.

1907-ben megnyitotta Róma egyik külvárosában – szegénynegyedben – a Gyermekek Házát (Casa dei Bambini), ahol módszereit egészséges óvodás korú gyermekek körében is alkalmazhatta. A környéken nagyra becsülték, akkoriban a szegénységben élők számára elérhetetlen volt a tanulás lehetősége. Maria célja volt, hogy lehetőséget adjon nekik a tudás megszerzésére, hogy csökkentse az analfabetizmus jelenségét. Kiemelte az ingerszegény környezetből a gyermekeket és saját készítésű eszközeit adta a kezükbe (melyeket részben a gyermekek inspiráltak). Sokan bírálták emiatt módszerét, mondván a módosabb szülők gyermekeinek fejlesztésére nem alkalmasak eszközei, módszere, mivel ők eleve inger gazdag környezetben nőnek fel. Az idő és az eredmények Mariát igazolták…

Pedagógiai módszerei hamarosan a közvélemény érdeklődésének középpontjába kerültek. 1909-ben megjelent fő műve, amelyben az óvodások körében alkalmazott nevelési módszereit foglalta össze. Az 1910-es években már az olasz határokon túl is felfigyeltek rá (Svájc, Anglia, USA), ettől kezdve már csak iskoláinak szenteli magát.

Módszereiről 1913-ban szervezett először Rómában nemzetközi tanfolyamot, s hamarosan számos kurzuson és előadáson ismertette nevelési módszereit szerte Európában. Amerikában és hazájában is egyre több Montessori-iskola alapult. Nemzetközi tanfolyamokat tart világszerte; több országban rendez be Montessori-központokat.

Magához veszi fiát, aki titkára lesz a Nemzetközi Montessori Társaságban.

Mussolini megpróbálja hatalma alá venni Montessorit – mindenhol az országban legyen Montessori-iskola; ezt azonban saját elveinek és szokásainak bevezetésével együtt képzeli. Maria elhatárolódik a rezsimtől, elmenekül az országból fiával együtt, iskoláit bezárják. Ez a cselekedete is mutatja, mennyire elhivatott volt módszere és a gyermekek iránt.

1920 környékén, unokái születése révén kezdett foglalkozni a csecsemőkorral. Befogadóhelyeket létesített a legkisebbeknek; „Fészek” néven – mint a madárfészek óvja őket – 2,5 hónapos koruktól 15 hónapos korukig, majd „Gyermekközösség” néven 15 hónapostól 3 éves korig. Ezen intézményeiben is kiemelt fontosságú volt az önállóságra nevelés, a megfelelő környezet, a lehető legkevesebb beavatkozás.

A második világháború idejét Indiában töltötte (1939–1945), visszatérve az olasz Montessori-iskolák újra szervezésével, előadó körutakkal, képzésekkel foglalkozott.

1940-ben megint elválasztják fiától, de a brit kormánynak köszönhetően hamar újra egymásra találnak. Innentől együtt képeznek tanárokat.

Élete végéig rengeteg sikeres előadást tart, képzést indít, iskolát alapít és látogat; számos elismerést kap, köztük a Becsületrend keresztjét és Nobel-békedíjra jelölést.