Maria Montessori

Ahhoz, hogy megérthessük Mária Montessori filozófiáját és módszerét, kicsit meg kell ismernünk őt magát is. Ma már számos forrás áll rendelkezésünkre ehhez, filmek, könyvek, jegyzetek.  

ösztönanyu montessori szülőknek, Maria Montessori

Életének és munkásságának főbb eseményei

 

Maria Montessori (Chiaravalle, 1870. augusztus 31. – Noordwijik am Zee, Hollandia, 1952. május 6.) olasz orvosnő, pedagógus és pszichológus, a róla elnevezett pedagógiai-pszichológiai iskola megalkotója.

Műszaki, majd orvosi tanulmányokat folytatott, ő az első nő, aki diplomát szerzett Olaszországban. Igazi vagány, belevaló nő volt; a kor nőkről tartott álláspontjának ellenére szülei nyíltan támogatták. Ez a háttér bizonyára sokat segített neki pedagógiájának létrehozásában, hiszen saját tudatalatti mintáit is kellett használnia a megvalósításhoz. Nem csak ő, hanem szülei is megelőzték koruk gondolkodását a nevelésről.

Tanulmányai után antropológiai, elmekórtani vizsgálatokat végez és értelmi fogyatékos gyermekek gyógyításával foglalkozik. Saját praxisa van, asszisztens a San Giovanni kórházban. Megismeri dr. Giuseppe Montesanot, akivel a közös munkát már élettársaként folytatja a „Clinica Psiciatria”-n.

1898-ban megszületett fia, Mario, akit elvettek tőle és gondozásba adtak. Apja elfordult tőle, amiért nem házasként szült – később megbékélt. Egy olyan nőnek, akinek élete a gyermekek védelméről és segítéséről szól, akinek mindig biztos szülői háttere volt ez bizonyára nagyon nehéz időszak lehetett. Fiát ismerősként látogathatja ritkán, a munkába temetkezik.

Megbízásra intézményt hoz létre gyenge képességű gyermekek számára, melyet ő maga vezet két évig (Scuola Magistrale Ortofrenica intézet – Giuseppe is dolgozik itt). Lemondása után visszamegy tanulni, egyetemi magántanár lesz, majd filozófiai, természettudományi doktori fokozatot szerez és orvosi könyveket ír. Antropológiát, biológiát tanított a római egyetemen és a tanítóképzőben. Nagyon tájékozott, tanult nő volt.

1907-ben megnyitotta Róma egyik külvárosában – szegénynegyedben – a Gyermekek Házát (Casa dei Bambini), ahol módszereit egészséges óvodás korú gyermekek körében is alkalmazhatta. A környéken nagyra becsülték, akkoriban a szegénységben élők számára elérhetetlen volt a tanulás lehetősége. Maria célja volt, hogy lehetőséget adjon nekik a tudás megszerzésére, hogy csökkentse az analfabetizmus jelenségét. Kiemelte az ingerszegény környezetből a gyermekeket és saját készítésű eszközeit adta a kezükbe (melyeket részben a gyermekek inspiráltak). Sokan bírálták emiatt módszerét, mondván a módosabb szülők gyermekeinek fejlesztésére nem alkalmasak eszközei, módszere, mivel ők eleve inger gazdag környezetben nőnek fel. Az idő és az eredmények Mariát igazolták…

Pedagógiai módszerei hamarosan a közvélemény érdeklődésének középpontjába kerültek. 1909-ben megjelent fő műve, amelyben az óvodások körében alkalmazott nevelési módszereit foglalta össze. Az 1910-es években már az olasz határokon túl is felfigyeltek rá (Svájc, Anglia, USA), ettől kezdve már csak iskoláinak szenteli magát.

Módszereiről 1913-ban szervezett először Rómában nemzetközi tanfolyamot, s hamarosan számos kurzuson és előadáson ismertette nevelési módszereit szerte Európában. Amerikában és hazájában is egyre több Montessori-iskola alapult. Nemzetközi tanfolyamokat tart világszerte; több országban rendez be Montessori-központokat.

Magához veszi fiát, aki titkára lesz a Nemzetközi Montessori Társaságban.

Mussolini megpróbálja hatalma alá venni Montessorit – mindenhol az országban legyen Montessori-iskola; ezt azonban saját elveinek és szokásainak bevezetésével együtt képzeli. Maria elhatárolódik a rezsimtől, elmenekül az országból fiával együtt, iskoláit bezárják. Ez a cselekedete is mutatja, mennyire elhivatott volt módszere és a gyermekek iránt.

1920 környékén, unokái születése révén kezdett foglalkozni a csecsemőkorral. Befogadóhelyeket létesített a legkisebbeknek; „Fészek” néven – mint a madárfészek óvja őket – 2,5 hónapos koruktól 15 hónapos korukig, majd „Gyermekközösség” néven 15 hónapostól 3 éves korig. Ezen intézményeiben is kiemelt fontosságú volt az önállóságra nevelés, a megfelelő környezet, a lehető legkevesebb beavatkozás.

A második világháború idejét Indiában töltötte (1939–1945), visszatérve az olasz Montessori-iskolák újra szervezésével, előadó körutakkal, képzésekkel foglalkozott.

1940-ben megint elválasztják fiától, de a brit kormánynak köszönhetően hamar újra egymásra találnak. Innentől együtt képeznek tanárokat.

Élete végéig rengeteg sikeres előadást tart, képzést indít, iskolát alapít és látogat; számos elismerést kap, köztük a Becsületrend keresztjét és Nobel-békedíjra jelölést.