Harap a gyerekem, most mit tegyek?

ösztönanyu montessori szülőknek, amikor egy gyerek harap 1

Amikor egy gyerek harap, mindkét fél nehéz helyzetbe kerül.
A megharapott szorong, küzd a testi-lelki fájdalmaival. Szülőként védjük, óvjuk, vigasztaljuk, próbáljuk a másik felet nem földbe döngölve vagy minősítve számon kérni.

A harapó félnek rosszabb, mint előtte, nem érti miért csinálta, szorong. Szülőként szabadkozunk, önmarcangolunk, rossz szülőnek érezzük magunkat, közben tehetetlenségünkben nem kezeljük jól a helyzetet.

Sokszor szülők közti harc válik belőle a gyerekek feje fölött.

Mit tehetünk mégis? És mit ne tegyünk!
Ha jól kezeled – akármelyik oldalon állj – elkerülheted, hogy életen át tartó szorongás élménye maradjon gyermekednek – és környezetének.

Szenvedő szerepben:

ösztönanyu montessori szülőknek, amikor egy gyerek harap 2Semmiképp se ítélkezz, nem tudhatod mi áll a harapás hátterében.

Semmi jogod minősíteni a másik gyermeket, sem a szülőt! Ha ismered, ha nem.

Szavaiddal sokat ronthatsz a másik fél helyzetén, hosszú távon. Jól fontold meg mit mondasz!

Elsődleges feladatod biztonságba helyezni és megvigasztalni a gyermeked.
Azzal foglalkozz, ami a VELE történik! Fáj neki, ne mondd az ellenkezőjét. Vigasztald, nyugtasd meg, ha kell, félrevonulva. Amikor megnyugodott, kérdezd meg, szeretné e megbeszélni a másik féllel, igényel e bocsánatkérést.
Ne kényszerítsd szembesítésre, ha ez félelmet okoz neki, nem akarja!
Ha a másik fél közben jönne bocsánatot kerni, a gyermeked reakciójára építve reagálj: ha elutasító, te fogadd el a bocsánatkérést (szóban vagy simogatást, vagy akármit), ha elfogadja, hagyd, hogy elintézzék.
Van, hogy a másik fél nem partner, nem foglalkozik megfelelően a helyzettel. Ilyenkor jó, ha résen vagy, amikor gyermeked újra közel kerül a harapó gyermekhez.

Az ilyen és ehhez hasonló helyzetektől sose tudod végérvényesen megóvni és nem is segítenél ezzel neki! A legjobb, amit tehetsz, hogy megtanítod, hogyan védekezzen ilyen esetekben.

Van egy kiváló eszköz erre, az önvédelem. Itt találod a korábbi írásom gyermekönvédelem témában, az ezt oktató mesekönyvről és kirakóról, amit könnyedén beszerezhetsz:

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=158074908899491&id=102596904447292

Támadó szerepben:

Elsődleges feladatod kivonni gyermeked a többi közül.
Vonulj vele kicsit félre, guggolj le hozzá és kérdezd meg tudja e, miért tette.

Próbáld higgadtan kezelni – nem, nem nyugodtan, csak ne üvölts vele, maradjon köztetek a beszélgetés, amennyire lehet. Ha tudja, megbeszélhetitek az esetet, ha nem, mondd el neki, hogy ez nagyon fáj a másiknak. Próbálj példát hozni, olyan közelmúltbéli esetet, amikor ő érzett fizikai fájdalmat.

Nagyon fontos, hogy mindeközben tudasd vele, hogy mellette állsz és szereted!

4-5 mondatnál tovább ne tartson a beszélgetés, elterelődik a figyelme addigra.

Kérdezd meg, szerinte hogyan tehetné jóvá amit csinált; ha nincs ötlete, segíts neki: pl. mondd neki, hogy sajnálom, jóvá tehetem azzal, hogy puszit adok a sebedre? Menjünk oda, mondd, hogy bocsánatot szeretnél kérni és kérdezd meg, hogyan tehetnéd jóvá. (A „kérj bocsánatot” és „bocsánatot kért” nem tanítja másra, mint engedelmességre.)

Ha a másik fél nyitott, nyert ügyed van. Ha nem, fogadd el és légy megértő, gyermekedet biztosítsd arról, hogy jó megoldásra törekedett, csak a másik még nem akarja elfogadni.
Ne tegyél felelőtlen ígéreteket! (Pl. Nem fog többé előfordulni.)

Fontos infó:

Nem kell megtalálnod a harapás okát ahhoz, hogy kezelni tudd!

Ha mégis megnyugtatna, ha rájönnél, itt egy mankó a lehetséges okokról:

• 0-1 (1,5) éves kor között a kíváncsiság hajtja
1-3 éves kor között belső feszültséget vezet le – ilyenkor úgy tör elő belőle a harapás ingere, mint máskor a tüsszentés. A teste készteti rá, nem tud ellene tenni, többnyire az okát se tudja megfogalmazni
3 éves kor felett jelenik meg a szándékosság

Itt egy remek cikk a harapást körülvevő okokról, megoldási lehetőségeikről:

https://www.handinhandparenting.org/…/mit-tegyunk-ha-harap…/

Nálunk ma nyugalmas volt a helyzet kezelése; nagyon jó, amikor mindkét fél nyugodt és együttműködő. Léna is hamar túl volt az eseten és a harapó fél se ismételte meg a hadműveletet.

További bejegyzések

Karanténban a lelkem…

  Te hogy bírod?  Én mélyponton vagyok. ?  Már nagyon hiányoznak a nagyszülők, dédmama mindannyiunknak. Szívesen megtörnénk a karantént egy találkozóval

Elolvasom »

Szólj hozzá!