Teljesen természetes az, hogy vannak könnyebb és nehezebb napok az életünkben, sőt a napjainkban is gyakran váltakoznak érzelmeink. A nehezebb pillanatok általában akkor jönnek, amikor magunk is fáradtak vagyunk, ezért türelmetlenné válunk, a gyerekeink pedig jól ráérezve ilyenkor dacolnak a leginkább. Ez sem véletlen.
EZÉRT NINCS ÉRTELME A FENYEGETÉSEKNEK
A leghatékonyabb megoldás, amit tehetsz, ha őszintén kiengeded az érzéseidet és ki is mondod, megfogalmazod azokat. Biztos vagyok abban, hogy Te is érzed ilyenkor legbelül, hogy csak a dühödet folytod vissza, nem tudod, mit kezdj a saját érzelmeiddel és úgy érzed nem marad más, minthogy fenyegess. „Ez és ez fog történni, ha” típusú mondatok ilyenkor hagyják el leggyakrabban a szánkat.
Fontos, hogy tudd, ezt tehetetlenségünkben csináljuk, ez az első reakció, ami kijön belőlünk. Teljesen rendben van, ugyanakkor tudnod kell azt is, hogy a gyereknevelésben, különösen a kisgyermekeknél nem célravezető. Sőt, hosszú távon előbb-utóbb már nem tud az ember “nagyobbat mondani”, így a gyerek szemében hiteltelenné válik. És az végzetes állapot egy szülő-gyerek kapcsolatban (a kamaszkorról nem is beszélve).
MIT TEGYÉL ILYEN ESETBEN?
Ne ijedj meg, nincs semmi hókuszpók, vagy trükk mögötte! Csak hallgass az ösztöneidre! Légy őszinte, légy egyenes és mondd ki, mi zajlik benned! Mondd ki, hogy dühös vagy, hogy rá vagy mérges, vagy, hogy felbosszantott valami kívülálló ok. Fogalmazd meg az érzést, mintha pszichológusnál lennél, írd körül, mi zajlik benned az ő nyelvén, hogy megértse.
Például így:
“Dühös vagyok, mert tudom, hogy fáradt vagy és még mindig nem alszol! Pedig meséltem, énekeltem, simogatlak, idebújtam, pisiltél, ittál. Hát akkor miért nem alszol? Bizsereg a hasam és már nem tudok halkan beszélni sem! Nagyon mérges vagyok! Ilyenkor is nagyon szeretlek, de ha nem fejezed be a mocorgást és nem próbálsz aludni, bele kell, hogy üvöltsek a párnámba, hogy kicsit megnyugodjak.”
A legjobb, ha a megoldókulcsot is megkapja akkor és ott, vagy egy későbbi időpontban. A feszültséget együtt is levezethetitek, aztán nevethettek egy jót. De vigyázz, ne vicceld el a helyzetet, mert akkor újabb köröket kezdtek, újra és újra akarja majd.
Alvás után is érdemes visszatérni arra, ami történt például így:
“Örülök, hogy kipihented magad és tudunk játszani. Én is pihentem, amíg aludtál és meg tudtam nyugodni.”
Nagyon lényeges, hogy ne vágd a fejéhez a történteket. Megtörtént, kiadtátok az érzelmeket, lezártátok egy megoldással vagy átbeszéltétek és mentek tovább mindketten.
Ne feledd: a mintaadás a legjobb tanító.