Mi így meséljük a Mikulás történetét!
Fontos tudnod, hogy mi, a férjemmel, eleve azzal tudtunk azonosulni, hogy ne „hazudjunk nagyot” a gyerekeknek, ugyanakkor tartsuk meg a varázsát ennek az időszaknak. Így írtuk meg saját sztorinkat, amit alább olvashatsz.
Maria Montessori megfigyelései alapján megállapította, hogy 0-6 éves korban a gyerekek számára nem létezik más, csak a valóság. Nem tud különbséget tenni a varászvilág lényei és a való élet élőlényei között. Most szerzi tapasztalatait a világról, abban az előkészített környezetben, amit te teremtesz neki. Éppen ezért, s a beléd vetett ősbizalom miatt mindent elhisz, amit mondasz. Ezt nevezzük hiszékenységnek, pedig valójában nem történik más, mint hogy valóságként kezeli azt, amiről mi már tudjuk, hogy nem az – ő a képzelőerejét használja, mi a fantáziánkat.
Ezért is tudnak olyan mélyen hinni a Mikulásban, a piros orrú, repülő szarvasaiban, vagy épp a húsvéti nyúlban és az unikornisokban. Nekik ez valóság.
Az, hogy nálunk mindenki lehet Mikulás (tovább olvasva megérted), nem jelenti, hogy elvesszük gyermekeinktől az ünnep varázsát, sőt!
A gyerekek számára a meglepetés ereje és a várakozás izgalma adja a valódi varázst. Épp úgy várják a Mikulást (aki ugyanúgy létezik számukra), tisztogatják a csizmácskát és alig tudnak elaludni este. Reggel csillognak a szemek, fülig érnek a szájak.
Mi változik?
Hogy ő is adni akar. A szomszéd néni is kap egy sapkát, mert sosincs rajta és biztos fázik a feje. Kapnak ajándékot a rászoruló gyerekek is, akik biztos örülnek majd azoknak a játékoknak, amelyeket egykor mi is nagyon szerettünk és vigyáztunk rájuk. Az én csizmácskámban vár egy rajz (ettől elolvadok ).
Mi a legnehezebb?
A többiek … és a sok ajándékozó. Hogyan érjem el, hogy ne rombolja le másik varázsvilágát? Hogy elfogadja, másoknál másképp van ez és erről igazából nem beszélünk? Mit mondjak, amikor a Mama, az ovi, a szomszéd néni beállít egy csomaggal?
Na ezek miatt írtam meg a saját mesénket, amiben mindenre választ adunk nekik:
„Részlet: “… Keresték, kutatták, ki lehet ez a jótevő, aki évről évre megajándékozza őket Miklós napján. Egyszer aztán ébren maradtak éjszaka és kifigyelték, hogy Miklós püspök az, aki megsegíti őket.
Nagyon hálásak voltak neki és következő évben, ők is megleptek másokat: azokat, akik kedvesek a számukra és azokat, akiknek szüksége volt rá. Így alakult ki a Mikulás hagyománya, amit a mai napig őrzünk.” …
Akármit is mesélsz neki, akármilyen varázsvilágot teremtesz, egy dolgot tarts szem előtt: tekints rá folyamatként, azaz évről évre kezd el egyre jobban bevonni és óvatosan átvezetni egy köztes világba, ahol a varázslat és a valóság szimbiózisban él.
Minél tovább tartod fent a szélsőséges varázslatot, annál nagyobb lesz a csalódás. Nem a Mikulásban fog csalódni, hanem benned …