Mi így meséljük a Mikulás történetét!
Fontos tudnod, hogy mi, a férjemmel, eleve azzal tudtunk azonosulni, hogy ne „hazudjunk nagyot” a gyerekeknek, ugyanakkor tartsuk meg a varázsát ennek az időszaknak. Így írtuk meg saját sztorinkat, amit alább olvashatsz.
Maria Montessori megfigyelései alapján megállapította, hogy 0-6 éves korban a gyerekek számára nem létezik más, csak a valóság. Nem tud különbséget tenni a varászvilág lényei és a való élet élőlényei között. Most szerzi tapasztalatait a világról, abban az előkészített környezetben, amit te teremtesz neki. Éppen ezért, s a beléd vetett ősbizalom miatt mindent elhisz, amit mondasz. Ezt nevezzük hiszékenységnek, pedig valójában nem történik más, mint hogy valóságként kezeli azt, amiről mi már tudjuk, hogy nem az – ő a képzelőerejét használja, mi a fantáziánkat.
Ezért is tudnak olyan mélyen hinni a Mikulásban, a piros orrú, repülő szarvasaiban, vagy épp a húsvéti nyúlban és az unikornisokban. Nekik ez valóság.
Az, hogy nálunk mindenki lehet Mikulás (tovább olvasva megérted), nem jelenti, hogy elvesszük gyermekeinktől az ünnep varázsát, sőt!
A gyerekek számára a meglepetés ereje és a várakozás izgalma adja a valódi varázst. Épp úgy várják a Mikulást (aki ugyanúgy létezik számukra), tisztogatják a csizmácskát és alig tudnak elaludni este. Reggel csillognak a szemek, fülig érnek a szájak.
Mi változik?
Hogy ő is adni akar. A szomszéd néni is kap egy sapkát, mert sosincs rajta és biztos fázik a feje. Kapnak ajándékot a rászoruló gyerekek is, akik biztos örülnek majd azoknak a játékoknak, amelyeket egykor mi is nagyon szerettünk és vigyáztunk rájuk. Az én csizmácskámban vár egy rajz (ettől elolvadok
).

Mi a legnehezebb?
A többiek … és a sok ajándékozó. Hogyan érjem el, hogy ne rombolja le másik varázsvilágát? Hogy elfogadja, másoknál másképp van ez és erről igazából nem beszélünk? Mit mondjak, amikor a Mama, az ovi, a szomszéd néni beállít egy csomaggal?
Na ezek miatt írtam meg a saját mesénket, amiben mindenre választ adunk nekik:

Nagyon hálásak voltak neki és következő évben, ők is megleptek másokat: azokat, akik kedvesek a számukra és azokat, akiknek szüksége volt rá. Így alakult ki a Mikulás hagyománya, amit a mai napig őrzünk.” …
Akármit is mesélsz neki, akármilyen varázsvilágot teremtesz, egy dolgot tarts szem előtt: tekints rá folyamatként, azaz évről évre kezd el egyre jobban bevonni és óvatosan átvezetni egy köztes világba, ahol a varázslat és a valóság szimbiózisban él.
Minél tovább tartod fent a szélsőséges varázslatot, annál nagyobb lesz a csalódás. Nem a Mikulásban fog csalódni, hanem benned …