Ilyen az ideális ágy és gyerekszoba Montessori szerint egy 0-6 éves gyermeknek

Bizonyára benned is felmerült a kérdés, hogy amikor eljön az ideje, milyen ágyat válassz gyermekednek. Számos szempontot olvashatsz a témában, mi azonban e helyett egy szemléletet hoztunk neked, amely átfogó képet ad a gyerekszobáról, s benne az alvás színteréről. Keretek helyett, teremts biztonságos környezetet gyermekednek, hogy szabadon felfedezhesse életkori sajátosságai alapján szűkebb környezetét. Ebben pedig a rácsos ágy helyett a „floorbed” lehet a legjobb választás”, amit megtalálhattok egy magyar családi vállalkozás palettáján Monti fantázianéven a https://manoagyak.hu/uzlet/ weboldalon.

Milyen az ideális gyerekszoba?

A megfelelően kialakított környezet segít bennünket szülőket, hogy felismerjük gyermekünk valódi igényeit, hogy szeretetteljes eszközökkel szabjunk határokat, s támogassuk önállóvá válását. Ennek megvalósításában ad nekünk iránymutatást Maria Montessori.

Montessori szemléletmódja szerint a helyiségeket, így a gyerekszobát is érdemes színterekre osztanunk, melyben mindennek megvan a maga vizuálisan behatárolható helye. Ha az otthonunk más elrendezésű – pl. a nappaliban van lehetőség a játékok tárolására, ennek megfelelően emeljük ki ezt a színteret a gyerekszobából.

Eszerint alakítsunk ki négy színteret:

• játék, szabad mozgás
• olvasás
• öltözködés
• alvás

Ahhoz, hogy a színterek, s a módszer elemei, valóban jól működjenek, az összképet kell szemünk előtt tartanunk, s minden terület kialakításánál első sorban gyermekünket alapul venni – mik az igényei, jelzései, mire képes, nekem mire van szükségem, hogy biztonságban tudjam.

Egy Montessori környezetben a gyermek bútorai és eszközei minden esetben alkalmazkodnak méreteihez. A játék színterét kijelölhetjük egy polcos szekrénnyel és egy szőnyeggel, ahol a polcok nyitottak, hogy a játékokat jól láthatóan, a gyermek számára elérhető helyen és módon tudjuk tárolni. Emellett a hely adottságainak megfelelően a játéktérhez tartozhat egy mozgásra alkalmas terület is, ahová gyűrűket, tornaszőnyeget, Pikler háromszöget tehetünk – fontos, hogy ezek eltehetőek legyenek.

Egy másik színtéren kapnak helyet a könyvek, egy szintén nyitott polcon, ahol lehetőség szerint a könyvek egy részét borítóval előre nézve tehetjük elérhetővé. Itt biztosítunk a gyermeknek kuckózási lehetőséget párnákkal, puffal, babakanapéval, vagy más módon kialakított kényelmes kuckóval.

Az öltözködés színtere kezdetektől jelen van, azonban az életkor előrehaladtával a legnagyobb változásokon megy keresztül. Eleinte ezt a színteret a pelenkázó jelenti. Ahogy gyermekünk fejlődik, ezt lekövetve egy éves kor körül a felállással változik először. Ekkor indul a szobatisztaság érzékeny periódusa, s a mozgásfejlődés is tombol, így megfelelő helyre kerülnek a dolgok: elhagyjuk a pelenkázót, s a fürdőszobában, mosdóban, állva pelenkázunk a továbbiakban; az öltözködést a gyerekszobában csináljuk – elkerülve a kergetve öltöztetést, amit sokszor a sok színtéren öltözés generál. Egy és másfél éves kor körül, amikor elkezdjük tapasztalni, hogy gyermekünk a ruhák levételét gyakorolja, akkor jött el az ideje, hogy kialakítsuk saját ruhásszekrényét, számára elérhető és kezelhető ruhakészlettel. Egy nyitott, akasztós és polcos résszel ellátott szekrény lesz a legalkalmasabb gyermekünk számára, ahova eleinte mindenből kettőt teszünk (két zokni, póló, nadrág, pizsama, stb.), majd ahogy egyre rutinosabb lesz, úgy növeljük a ruhák mennyiségét annak fényében, mennyit tud rendben tartani.

Ennek a színtérnek a megfelelő kialakítása kiemelkedően fontos, hiszen a reggeli és az altatási rutin része. Éppen ezért, ha ez a színtér nem megfelelő, könnyen válhatnak a hétköznapok viták és dacolás színterévé, az altatás borzasztóvá, s tévesen gondolhatjuk, hogy a nyitott polcok, a szabadon tevékenykedő gyermek koncepciója nem működik.

Az alvás színtere kiemelkedően fontos, hisz gyermekünk itt piheni ki magát, s a nyugalom, a pihenés, az alvás szeretetének kialakításához elengedhetetlen eszköz a megfelelő ágy, matrac és elhelyezés. Ha ez a színtér nincs megfelelően kialakítva, a kialvatlan gyermek kialvatlan felnőtthöz vezet, mely állapotban nagyon nehéz „jól” működni.

Montessori szemléletében az ágy egy matracból, vagy nagyon pici lábakon álló ágykeretből és rácsból áll, ez az úgynevezett „floorbed”. Szemléletmódja szerint a gyermek születésétől kezdve itt pihen babafészekben. Ha együtt alszol gyermekeddel, onnantól kezdve, hogy elkezd mozogni, gurulni, helyváltoztatásra képessé válik (de legkésőbb 7 hónapos korban), érdemes kialakítanod az esti rutint úgy, hogy szobájában, saját ágyában altatod.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a padlóágy csak akkor váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha a gyerekszoba valóban gyerekszoba és csak az van benne, amit a gyermek életkorának megfelelően tud használni, mi pedig biztonságban tudjuk őt.

Ennek a megközelítésnek az előnye abban rejlik, hogy gyermeked vizuálisan fogja látni a színtereket. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem fogod kiengedni a könyvet a könyvessarokból, vagy a játékot a játékos szőnyegről. Abban segít neked és neki is a szabályok és szokások kialakításában, melynek végeredménye az önálló, önbizalommal teli, kreatív gyermek.

Az ágy körüli szabályok kialakítása kezdetektől fontos, legfőképp, hogy megmaradjon az alvó, pihenő szerepe. Ebben tudatosan tudod segíteni a kicsit olyan apróságokkal, minthogy alvást követően összehajtod az ágyneműjét, az ágyát pedig letakarod. Elmondod, neki, hogy most nem alszunk az ágyban, így, letakarva lehet rajta játszani, de csak bizonyos játékokkal, például szerepjáték során babával, könyvekkel, stb. Ha leveszed róla a takarót, akkor már ott nincs játék, hanem az alvás következik. Ez is egy vizuálisan megtámogatott határszabás, így beépül, hogy ez nem a játszás színtere és arra tud koncentrálni a gyermek, ami ott történik: hogy aludjon.

Miért jó a floorbed?

Tudom, hogy furcsának tartod első hangzásra, hiszen a mi kultúránkban az ágynak többnyire nagyobb lába van, ráccsal körülvett vagy épp leesésgátlós. Azonban a padlóágy kifejezett előnye éppen a nyitottságában rejlik. A cél az, hogy bízz gyermekedben, hogy támogasd önállóvá válását, ehhez pedig meg kell adnod neki az önálló közlekedés, a szobáján belüli szabad mozgás lehetőségét. Ez ugyanis elengedhetetlen a fejlődéshez. Gyermekednek ugyanis arra van szüksége, hogy hemperegjen, guruljon, jól érezze magát, hogy már egészen pici korában megtanulja a szabályokat és felfedezzen. Ha rácsos ágyba teszed és csak másfél-két éves korában veszed ki onnan, akkor a kicsi már a felfedezés mellett dacolni kezd éppen azért, mert addig nem volt lehetősége megtanulni a szabályokat. Ha pici korától építjük az őt körülvevő határokat, s együtt alakítjuk a szabályokat, belső késztetésből tartja majd be azokat, nem azért, mert élvárjuk tőle.

Ráadásul a floorbed biztonságos is, hiszen, ha le is gurul a gyermek, nagyon alacsonyról „esik”, így a baleset kockázata minimális, sokszor fel sem ébrednek rá. Környezetét azonban fokozottan biztonságosan kell kialakítsd, ezért is írtunk ilyen részletesen a gyerekszoba kialakításáról a fentiekben. Helyezd az ágyat egy sarokba, hogy be tudjon kuckózni, de ne párnázd körbe, ne zsúfold tele plüsökkel, hiszen az balesetveszélyes. Egy hurkapárna vagy falvédő rögzítése sokkal ideálisabb választás lehet.

Neked való a floorbed?

A gyermek egyedi igényeit és az altatási szokásaitokat vedd figyelembe akkor, amikor padlóágyat választotok, hiszen

• ha még cicizik, akkor inkább a klasszikus floorbedre van szükségetek, mert ebben altatáskor könnyen oda tudsz bújni mellé.
• Ha összebújtok, de gyermeked szeret kuckózi, akkor érdemes egy kerítés nélküli, ház formájú padlóágyat választanod.
• Ha a gyermeked abszolút kuckózós és egyedül alszik, akkor a kerítéses, kis kijáratos floorbedet is bátran beszerezheted.

Döntsetek bármelyik mellett, gyermeked valószínűleg imádni fogja, hiszen megkapja azt a fajta szabadságot, amire a mozgás és idegrendszeri fejlődése szempontjából szüksége van. Onnantól kezdve, hogy elkezd helyet változtatni, számodra több feladatot és figyelmet igényel az, hogy segíts neki felfedezni a világot. Ha ebben leköveted őt, s igényeit, akkor mire nagyobb lesz, nem csak, hogy egy hihetetlenül erős bizalom fog kialakulni kettőtök között, de a határszabásban is hatalmas rutinotok lesz, így a dackorszakon is könnyebben átlendültök majd.

Érdemes tehát az első három életévben kiemelt figyelemmel kialakítani a gyermek környezetét, s szemléletünkben az értékes, együtt töltött időre fókuszálni, ezzel megalapozva egész hátra lévő életét.