Gondolatok a gyermekek világnapjára

Szeptember 20-án van a gyermekek világnapja. 1954 óta emeli ki ezt a napot az UNICEF, amikor emlékeztetjük magunkat: gyermekeink élete kincs, jogaik érvényesítése a mi (szülők, felnőttek) feladatunk.

Ma, főleg itt Európában nehéz elképzelnünk, hogy erről fontos beszélni, hogy ez nem mindenhol evidens és nem mindig volt így.

Én, ezen a napon hálás vagyok azért, hogy elődeink létrehozták a Gyermekjogi Egyezményt, s emlékeztetem magam arra, hogy még mennyi teendő van még e téren. Munkásságomban lépéseket teszek azért, hogy gyermekeink helyzete tovább javulhasson a világban! Ezt a munkát az alapoknál, a szülök és kisgyermekek támogatásával kezdem.

Maria Montessori tette le az első alapköveket, melyek elindították a ’90-es évek társadalmát afelé, hogy évekkel később létrejöhessen a Gyermekjogi Egyezmény.

Szemléletével (melyet munkásságában bizonyított) hívta fel a figyelmet arra, hogy nem megfelelően gondolkodunk gyermekeink neveléséről. Korábban a gyermekekre úgy tekintettek, mint valami üres vázára, amelyet a felnőtteknek kell megtölteni tudással és engedelmességgel. Montessori a gyermekre kerek egészként tekintett és a szülő (vagy pedagógus) feladatának a gyermek megismerését tekintette. Montessori volt az első, aki arra biztatott, hogy tegyünk egy lépést hátra, és a megfelelő, biztonságos környezetet megteremtve hagyjuk a gyermekeket, hibázni, s kijavítani hibáikat.

Montessori nem fél kimondani a véleményét! Szókimondó beszédei gondolatébresztők.

“Valójában úgy tűnik, hogy az Emberi Jogok Nyilatkozata kizárólag a felnőtt társadalomnak szól.” mondta a nyilatkozat 3. évfordulóján (1951). A gyermekeket sokszor elfelejtett vagy elhanyagolt polgárnak nevezte, s kiemelte, a jogaikról szóló nyilatkozat hiányzik!

Háromszor jelölték Nobel-békedíjra, részt vett az UNESCO Nevelési Intézetének kialakításában és 1951-es megalapításában. Erre írt beszéde napjainkban is gondolatébresztő:

“Ne feledjétek, hogy az emberek nem húszévesen, tízévesen vagy hatévesen kezdenek, hanem születésükkor. A problémák megoldására tett erőfeszítéseik során ne feledkezzenek meg arról, hogy a gyermekek és a fiatalok hatalmas népességet alkotnak, egy jog nélküli népességet, amelyet mindenütt keresztre feszítenek az iskolapadokban, amelyet – bármennyire is beszélünk demokráciáról, szabadságról és emberi jogokról – az általunk ráerőltetett iskolai rend, az intellektuális szabályok rabszolgasorba taszítanak. Mi határozzuk meg, hogy milyen szabályokat kell megtanulni, hogyan kell megtanulni és milyen életkorban. A gyermekpopuláció az egyetlen jog nélküli népesség. A gyermek az elhanyagolt polgár. Gondoljatok erre, és féljetek ennek a népességnek a bosszújától. Mert az ő lelkét fojtogatjuk. Az elme eleven erőit nyomjuk el, olyan erőket, amelyeket nem lehet elpusztítani az egyén megölése nélkül, olyan erőket, amelyek vagy az erőszak vagy a pusztítás felé hajlanak, vagy a betegség birodalmába csúsznak, ahogyan azt Dr. Stern olyan jól megvilágította.”

Montessori hat hónappal e beszéd után hunyt el. Az ENSZ Közgyűlése 1989. november 20-án fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt.

“Az egyezmény összefoglalja azoknak a jogoknak a minimumát, amelyeket minden államnak biztosítania kell a gyermekek számára, így a gyermekek életben maradását, fejlődését, védelmét és a társadalomban való részvételét biztosító jogokat.” (UNICEF)

Itt olvashatod el az egyezmény részleteit.

Szólj közbe, ha gyermekbántalmazás tanúja vagy!

Öleld, szeresd, hallgasd meg gyermeked minden nap!

Kérj segítséget, ha elakadtál! Ajánlj segítőt anyatársadnak, ha úgy látod elakadt!

Én itt vagyok, itt leszek, ha szükséged van rám!