A Szent Iván éj különleges helyet foglal el az évkörben. A nyári napforduló idején a fény teljességét ünnepeljük: azt a pontot, amikor a világosság a legnagyobb erőben van jelen, és mégis már magában hordozza a fordulatot. Az ősi hagyományokban ez az időszak a tűz, a tisztulás, a termékenység, a védelem és az átlépés ideje volt. Az emberek tüzet gyújtottak, virrasztottak, énekeltek, és a lángok mellett kértek áldást a következő időszakra.
Ma talán kevesebben kapcsolódunk ezekhez a hagyományokhoz szó szerinti formában, mégis vannak az évnek olyan kapui, amikor könnyebb megállni, visszanézni és új irányt választani – a Szent Iván éj egy ilyen kapu.
Az anyaság hétköznapjai sokszor egyszerűen nem hagynak teret arra, hogy igazán megálljunk egy pillanatra. Nagy eséllyel nem azért vagy ennyire fáradt, mert kevés vagy, hanem azért, mert túl régóta próbálsz egyszerre mindent megtartani. Figyelsz a gyermeked szükségleteire, viszed a család ritmusát, működteted az otthont, közben tartod magadban a saját érzéseidet is – és mindehhez még ott vannak a kimondott vagy kimondatlan elvárások is. Egy idő után sokszor már nem is az a legnehezebb, hogy rengeteg a feladat, hanem az, hogy közben elhalványul bennünk a belső iránytű. A napok tele vannak teendőkkel, de egyre kevésbé világos, mi is most a legfontosabb.
Pedig a gyermekünknek nem arra van szüksége, hogy minden meg legyen oldva körülötte. Nemcsak jól szervezett napokra, időben elkészülő étkezésekre és működő hétköznapokra van szüksége. Hanem rád is. A jelenlétedre, figyelmedre, idődre. Ez nem azt jelenti, hogy tökéletesnek kell lenned. Sőt. Sokkal inkább azt, hogy időről időre érdemes megállnod és feltenned magadnak a megfelelő kérdéseket: mire van most igazán szüksége a gyermekemnek, és milyen légkört szeretnék köré teremteni? Mire van szüksége a családomnak? És nekem mire van szükségem? Ezek összessége adja a megfelelő irányt számunkra, hogy merre tovább.
Az évkörön haladva minden feladatunknak megvan a helye és az ideje. A Szent Iván éj időszaka különösen szép és erős lehetőség arra, hogy anyaként átgondold a következő nevelési évedet. Sokszor úgy gondolunk az új kezdetre, mint ami majd szeptemberben érkezik meg. Amikor indul az óvoda, az iskola, a különórák, az új ritmus. De valójában már jóval korábban elkezdődik, a nyár elején, amikor elkezdjük lezárni az előző minőségünket és lépünk át az újba.
Nagyon szeretem, hogy a Waldorf-hagyományban az évzárón jelenik meg az a szimbolika: tűzugrással zárják az évet a gyerekek, azaz a tüzet átugorva lépnek át következő életszakaszukba (pl. 3.-osból 4.-esbe). Anyaként ez néha egyszerűen azt jelenti, hogy felismered: nem kell mindent továbbvinned a következő évbe csak azért, mert eddig így működtél. El lehet engedni a túlzó elvárásokat, a kimerítő szokásokat, a felesleges bűntudatot és azokat a mintázatokat is, amelyek már nem segítenek sem neked, sem a gyermekednek.
De az elengedés önmagában még nem elég. Fontos az is, hogy mi kerül a helyére. Milyen évet szeretnél a gyermekednek? Több nyugalmat? Több biztonságot? Több játékosságot? Erősebb ritmust? Békésebb reggeleket? Több valódi együttlétet? Kell egy megfogalmazott nevelési cél, ami mentén tervezni fogod az éveteket.
Számomra a nevelési év tudatos megtervezése arról szól, hogy néhány fontos területen letisztuljon benned, mit szeretnél és mit nem. Én ilyenkor három irányt szeretek végiggondolni:
- mit szeretnék megadni a gyermekemnek,
- milyen légkört szeretnék a családunkban,
- és mire van szükségem ahhoz, hogy ezt valóban meg is tudjam tartani.
És ez utóbbi nagyon fontos. Mert sok anya úgy szeretne többet adni a gyermekének, hogy közben alig marad tere saját magára figyelni. Pedig a te jelenléted sem végtelen forrás. Ha tartósan túlterhelt vagy, feszült vagy, vagy bűntudatból működsz, azt a gyermeked is megérzi. Amikor jobban figyelsz a saját ritmusodra, határaidra és belső erőforrásaidra, abból ő is biztonságot, erőt, útmutatást kap.
Számomra a Szent Iván éj ezért sokkal több, mint egy szép nyári ünnep. Egy lehetőség arra, hogy megállj, visszatekints az elmúlt évedre, aztán előre tekints és tervezz. Évről évre tudunk haladni ezen a úton, lépésről lépésre haladva.
Talán ez a Szent Iván éj egyik legszebb üzenete ma is: a fény nemcsak kívül ragyoghat, hanem belül is utat mutathat. És néha valóban elég egyetlen csendes döntés ahhoz, hogy egy egész év más minőségben kezdjen kibontakozni.
Ha megszületett benned az a döntés, hogy a következő időszakot nem csak túlélni szeretnéd, hanem tudatosabban, sok kapcsolódással, holisztikusan szeretnéd formálni, akkor kezdődhet a tervezés!
Most csatlakozhatsz a íSzent Iván éji kihíváshoz, ahol 5 nap, 5 e-mailben tervezzük meg együtt a következő nevelési évedet. Itt tudsz csatlakozni az ingyenes kihíváshoz.