Farsang – mit? miért? hogyan?

Ebben a leckében a farsangot, mint eseményt szülői szemmel vesszük gorcső alá, a farsangi időszak szokásairól és hagyományairól a februári tananyagban olvashatsz részletesen.

A farsang ünnepe nagyon másképp néz ki akkor, amikor intézménybe járó gyermeked van, és akkor, amikor még senki sem jár intézménybe.

0-3 éves korban, otthon

Az első életévekben a farsangi időszak inkább a busójáráshoz hasonlóan ünneplendő, vagyis érdemes ebben a szemléletben ünnepelni. Ez legfőképpen azt jelenti, hogy nem öltöztetjük be a gyermeket, mi sem öltözünk be, hanem azzal foglalkozunk, hogy megfigyeljük a farsangi időszak kezdetén a medvék jóslatát, elűzzük a telet, majd az ezt követő időszakban a természet ébredését figyeljük.

Születéstől telet űzünk, intézményi élettől mellé érkezik a farsangi mulatság. Otthon a busójáráshoz hasonlóan télűzést tartunk, tehát magát a szokást bevezetjük. Minden évben máskor végződik a farsangi időszak, ennek a dátuma mindig a februári leckében van, illetve a zárt csoportban is beszélek róla. Nagyjából akörül a nap körül érdemes hangszerekkel zajt csapni, kiabálni, akár ijesztően viselkedni, mint mondjuk a mackó, amikor mérges és morgolódik. Mondókákat, ritmikus kántálásokat mondunk, nagyokat dobbantunk a lábunkkal, körbejárunk, és elkergetjük a telet.

Van is ehhez néhány jó mondóka, szerintem a legjobb:

„Maskarások, bolondok, rázzátok a kolompot,
takarodjon innen a tél, örvendezzen, aki él!”

A télűzés napján hagyjatok neki nagyobb keretet, űzzétek el a telet, majd másnap vagy még néhány napig a gyermek tovább fogja játszani. Feldolgozhatjátok, kitehettek egy fényképet a falra, megnézhetitek, hogy tényleg melegebb lett-e az idő, mondhatjátok, hogy ügyesen csináltuk, sikerült. Lehet ezzel időzni napokig, majd áttérni arra, hogy kimegyünk a természetbe, és megnézzük, mi bújt ki, mi változott.

Figyeljétek meg a természetben azokat a dolgokat, amiket a mindennapokban megfigyeltetek ezen a télen.

Az ismerős játszótéren, vagy ha elmentetek megnézni például egy befagyott tavat – lementetek a Balatonra, a Velencei-tóra, vagy valamilyen közeli helyen korcsolyáztatok a vízen – nézzétek meg most újra, olvadt, de hideg állapotában. Nézzétek meg, hogy ami be volt fagyva, az most már nincs befagyva, felolvadt, mert melegebb van.

Nézzétek a madarakat, hogy egyre többen vannak, egyre hangosabban csiripelnek. Figyeljük a földből előbújó magocskákat, keresgéljük a hóvirágokat, hallgatjuk, ahogy a föld alatt mocorognak a magok, és a növények ébredeznek. Eljátsszuk, ahogy segítünk a természetnek, a növényeknek és az állatoknak abban, hogy elkergessük a telet.

Minden megfigyeléshez tedd hozzá: mert elűztük a telet, érkezik a tavasz. Bármit megvizsgáltok, ez a mondat ott van. Ez az, amivel tanítasz.

Nézzétek meg, mi bújik ki a földből, most, hogy elolvadt a hó. Jöhettek erdőfürdő kirándulásra hóvirágot keresni az erdőben, vagy kimehettek a kertbe, a környéken megnézni, hol bújtak elő a hóvirágok, a tavasz hírnökei.

Nézd, kibújtak a tavasz hírnökei. Elűztük a telet, jön a tavasz.

Hallgassátok a madarakat az ablakból, séta közben, a játszótéren, akárhol vagytok.

Hallod, milyen hangosak? Egyre hangosabbak! Elűztük a telet, jön a tavasz.

És ezt folyamatosan ismételgeted neki a mindennapi sétákon. Megnézitek azt a bokrot, amit tudod, hogy megfigyeltetek lefagyva. Megnézitek, hogy most nincs rajta hó, esetleg már rügyezik, változott.Elmehettek madárlesre, leülhettek egy padra az erdőben hallgatni a madárcsicsergést, miközben ő játszik az erdőben vagy a játszótéren. Megfigyelhetitek, hogy nincs jégpáncél a játékokon, ha korábban volt.

Az a cél, hogy ahol télen jártatok, oda menjetek vissza vissza. Amit a mindennapokban tényleg megfigyeltetek, azt nézzétek meg most tavasszal is.

Én a gyerekekkel voltam a befagyott Balatonon, most megnézem velük most újra, de hiába javaslom neked, hogy ezt csináld, ha ti nem jártatok ott télen, akkor ez számára nem lesz valódi tapasztalat. Oda menjetek, ahova emlék köti!

Intézméyni élet mellett (óvoda, bölcsőde)

Ha beléptek az intézményi életbe, akkor már az intézménnyel együtt fogja tartani gyermeked ezt a szokást. Ez azt jelenti, hogy otthon is hangolódhattok rá, de maga a csúcspont, a farsang megélése, maga a télűzés nagy eséllyel már nem veled történik, hanem az intézményben éli meg, és aztán otthon elmeséli.

Három- vagy négyévesen, amikor már intézménybe jár, de még sokat van otthon is, lehet, hogy jól fog esni neki is, neked is, ha otthon is télűztök, farsangoltok egyet, játszotok, beöltöztök. De jellemzően az otthoni szokáskörből ez idővel kikopik. Az szokott megmaradni, ha a baráti körrel – ha van olyan családi baráti kör, akikkel amúgy is összejártok – tartotok közös farsangi mulatságot, vagy szerveztek egy közös télűző kirándulást, farsangi bulit csaptok, tehát alapvetően egy közösségi esemény, és nem egy otthoni, családi esemény.

Az is teljesen rendben van, ha utána otthon nem tartjátok meg külön, hanem az intézmény tartja, ti pedig megtámogatjátok a gyermeketeket abban a megélésben, amit ott bent átélt. És az is oké, ha ti családi farsangot tartotok otthon,m mert nektek ez fontos.

Emlékeztető: találd meg a ti utatokat a farsangi szokáskörben! És csináld úgy, ahogy nektek a legjobb!

Ehhez ad a következő két lecke – a Montessori és a Waldorf farsang – tippeket, hogy kinél mi a szokás. Ezektől függetlenül én megosztok veletek néhány alappillért, amit a saját 15 évnyi szakmai, óvodai és bölcsődei pályafutásom alatt fontos tapasztalatként éltem meg, és amikre szerintem érdemes figyelni:

• A gyermek tényleg olyan jelmezben menjen, amiben jól érzi magát.
• Nem kell túlzásba vinni, a minimális is elég.
• A jelmez ne zavarja a szabad mozgásban és a szabad légzésben.
• A jelmez egyetlen darabját se kelljen levennie ahhoz, hogy aktív résztvevője legyen a napnak, azaz: abban a jelmezben, amit ráadsz – akár arcfestéssel együtt – tudjon körjátékozni, le tudjon ülni, fel tudjon állni, el tudjon menni mosdóba, le tudjon ülni étkezni.
• Fogadd el, ha a gyermeked nem akar beöltözni.
• Ha azt látod, hogy két jelmez között dilemmázik, készülj arra, hogy akár mind a kettőt elkészíted, mert lehet, hogy aznap reggel fog változtatni. Az is könnyen előfordulhat, hogy amikor reggel bemegy, mégsem akarja felvenni amire előtte hetekig vágyott. Ez életkorából adódik, vagy abból, hog től sok választási lehetőséget adtál neki.

Minél kisebbek, annál inkább nem képesek még ekkora döntéseket meghozni, mint pl. az, hogy egy délelőttön át minek öltöznek. Ezért a farsang nagyon gyakran a sírás és az aggodalom színtere lehet.

Fontos keretek: határok és lezárás

Én mindig azt javaslom, hogy sose otthon öltöztessük fel. Mindig az óvodában vagy bölcsödében adjuk rá a jelmezt. Biztos ti is emlékeztek erre az érzésre: „Ugye ma tényleg farsang van? A többiek is be lesznek öltözve?” Ez a feszült várakozás már az óvodába menet megérkezik bennünk, később az iskolában pedig főleg. Ezért érdemes bemenni, megérkezni, körbenézni, bekukucskálni. Ha elsők vagytok, és az óvónéni már jelmezben van, vagy a dadus néni, ha pedig már többen is bent vannak, még izgalmasabbá válik a beöltözés.

Amikor távoztok, először tegyétek el a jelmezt, és vegyétek fel az utcai ruhát. Ezzel bezárult a farsang.

A Szokáskialakítások leckében olvashatsz erről bővebben, de itt kulcsfontosságú, hogy a farsangnak van kezdete, és van vége. Ennek jelképe, hogy farsangi jelmeznek van helye és ideje.

keretezés és határok:

Jelmezválasztás – a keretek itt kezdődnek, ez a rész tart a legtovább jellemzően. Érdemes hetente egyszer rákérdezni, puhatolózni, mit szeretne, azaz megfelelően kérdezni, ahelyett, hogy ajánlgatnánk neki lehetőségeket (ezzel könnyen félrevezethetjük és döntésképtelenné tehetjük). A végső döntést egy, max. két héttel előtte vehetjük “biztosra”, addig nem érdemes elkezdeni a jelmez beszerzését vagy elkészítését.

“Mi szeretnél lenni?” helyett “Ha tehetnéd, mivé változnál?”

Amikor elkészítitek vagy megveszitek, felpróbálhatja, de ne hordja minden nap! A farsang napja előtt maximum néhány próba és egy főpróba erejéig legyen rajta, de a jelmez legyen elérhető/látható helyen, gondosan előkéészítve (pl. fogason a ruhásszekrényben). Maga a farsang az, amikor a jelmez „debütál”, amikor büszkén hordhatja.

1. Könnyen előfordulhat, hogy a túl sokat hordott jelmezt aznap már nem akarja felvenni, vagy másba szeretne öltözni, mert „ezt már eleget hordtam”. Emellett még fontosabb szempont, hogy a várakozást, késleltetést is tanítja ezt a folyamat és segít. Ahhoz, hogy a jelmeznek súlya legyen, és az esemény is különleges maradjon, annak különleges tárgynak kell maradnia. Ez akkor marad így, ha igazán először a farsangon hordja.
2. A farsang után eltesszük, és amikor hazamegyünk, megbeszéljük, mi lesz a sorsa. Szeretjük, maradjon, szeretnénk még vele játszani? Vagy nem szeretjük, és továbbadjuk valaki másnak?
3. Beszéljük meg azt is, hogy jövőre kicsi lesz-e, hordható lesz-e még, eltegyük-e jövőre. Ezeket érdemes tisztázni, lehetőleg már az intézményből hazafelé vagy röviddel utána. Ha ez elmarad, könnyen értéktelenné válik – nem csak ez a jelmez, hanem a jövőbeniek is.
4. Érdemes otthon tartani egy szerepjátszós kosarat, ahová hajpántok, fülecskék, farkincák, rongyocskák, bármikor felvehető kiegészítők kerülnek. A farsangi jelmez sorsa gyakran az, hogy bekerül ebbe a kosárba. Attól a perctől szerepjátszós eszközzé válik. Lehet, hogy farsang után még öt napig minden nap felveszi, aztán alkalmilag. Bárhogy is tesz, az oké, hisz már megvan a helye és a használatához tartozó szabályok, szokások (a jelmezes cuccokra vonatkozó szabályok érvényesek rá onnantól, hogy megbeszéltük, innentől oda való).

Érdemes időről időre felülvizsgálni ezt a kosarat. Vannak jelmezek, amelyek nem alkalmasak erre, túl sérülékenyek. Nálunk is volt ilyen, azok bekerülnke a ruhák közé a fogasra, onnan került elő szerepjátékhoz, vagy megpihent, és két évvel később a kistesó hordta az aktuális farsangon.

Sokféle sorsa lehet ezeknek a jelmezeknek. A lényeg, hogy tudjuk, mi a terv velük.

Ne az legyen, hogy hazajön benne a gyerek, félálomban lehámozzuk róla, bedobjuk a sarokba, zacskóba kerül, majd két hét múlva elővesszük, és már nem tudjuk, mi ez. Ettől teljesen értéktelenné válik számára és nem tud majd vigyázni a ruháira, jelmezeire később sem – vagy csak nehézkes tanítási út árán …

Az a munka, amit ebbe befektettünk – hogy segítettünk megvalósítani önmagát, elkészítettük neki a kitalált jelmezt – nagy érték. Ez egy magasabb szintű odafigyelés, hasonlóan ahhoz, mint csecsemőkorban a gondozás.

Ezt az odafigyelést őrizzük meg azzal, hogy tudatos keretet adunk neki: van eleje, van vége, van megértés, van közös alakítás, főpróba, közös döntés. És utána is vigyázunk rá.

Ezért mindenképpen érdemes ezeket a kereteket tartani.

Kiegészítő gondolatok

Ahogy továbblépünk az életkorban, otthon teljesen ráhagyhatjuk a gyerekekre, hogy mennyire szeretnének ebbe belemenni. A télűzéshez akár be is öltözhetnek bárminek, ha vannak otthon szerepjátékhoz alkalmas dolgaink. Én azt gondolom, hogy Montessori-sként is és Waldorf-szemléletben is jó iránymutató, hogy a kevesebb néha több.

Nagyon gyakori, hogy a gyerekek azért nem szeretnek beöltözni, mert kényelmetlen, vagy hamar meggondolják magukat, hogy mit szeretnének lenni. Nem tudnak még határozott, hosszú távú döntéseket hozni. Lehet, hogy éppen egész napig cica akar lenni, és akár hónapokig is ez a vágya, de jellemzően szeretik váltogatni a jelmezeket.

Ez nehezen megvalósítható, ha nagyban és gazdagon gondolkodunk. Számukra sokszor elegendő egy hajpánt két fülecskével, egy gumival derékra húzható farkinca, és már cicák is. Nincs feltétlenül szükség arra, hogy bebújtassuk őket egy teljes kezeslábas jelmezbe karmocskákkal és arcfestéssel.

Sokkal gazdagabb világot adhatunk nekik azzal, ha akár otthonra, akár a bölcsődei farsangra – ha járnak bölcsődébe – inkább néhány variálható kiegészítővel készülünk. Az otthoni farsangnál is érdemesebb lehet többféle hajpántot készíteni különböző fülecskékkel, gumival többféle farkat csinálni, vagy vásárolni például cicafarkat, rókafarkat, farkasfarkat, lovacskás kiegészítőt.

Lehet háromféle kalap: cowboykalap, cilinder, szalmakalap. Lehet bot, varázspálca, tündérszárny egy kis tündérszoknyával. Bőven elég egy vagy két kiegészítő, maximum három, mint például egy királynál egy korona és egy palást. Nem kell sok, viszont tudják váltogatni, és ezt nagyon szeretik megélni.

Ezeket a szerepjátékokat hosszú ideig játsszák, hiszen a szerepjáték egyre aktívabb része lesz az életüknek. A farsangi időszak nagyon szépen felerősíti ezt.

Otthon is megtehetitek, hogy eljátszotok egy mesét. Ő beöltözhet valakinek, te is beöltözhetsz, vagy te mesélsz, és ő játssza el, esetleg plüssöket vontok be, vagy más családtagokat. Egészen apró dolgokból is nagyon jó élményeket lehet létrehozni.

Emellé hallgathattok zenét, télűzéskor pedig zajt csináltok: tapsolással, dobogással, a testetekkel, hangszerekkel, amit könnyen tud használni és rázogatni, ami nagy hangot ad, dobokkal.

Jelöljetek ki egy napot, amikor ezt megélitek. A farsangot megelőző egész héten át tarthat akár a hangszerekkel való gyakorlás, akár a mondókák ismétlése. Minden nap a reggeli utáni játékidőben elővehetitek a mesét, eljátszhatjátok, elmondhatjátok a mondókát, majd mentek tovább a napotokkal. Lehet ezt délután is ismételni, vagy minden nap egyszer, egy fix ponton. Ez lehet az aktuális szokásotok.

Iskolás farsang

Az iskolai időszakra csak egy rövid zárszót tennék, mert az első hét életév sokszor meghatározza azt, hogy ő, az ő személyisége egyébként szeretne-e egyáltalán beöltözni, milyen szerepeket szeretne vállalni, mennyire szeretne a jelmez mögé elbújni, és mennyire szeretné önmagát megvalósítani egy jelmez által.

Az iskolás időszakban kiemelten fontos arra figyelnünk, hogy maga a jelmez, amit választunk, ne legyen ciki. Véletlenül se kerülhessen a gyermekünk kellemetlen helyzetbe miatta. Például azért, mert belátni a szoknyája alá. Néha sírni tudnék a „sarokra való nővérke” jelmezes tini lányoktól – ez most egy szélsőséges példa –, de ezekre nagyon fontos odafigyelni.

A jelmezek, amiket választanak, valóban feleljenek meg annak, hogy ő biztonságban érezze magát, és ne kerülhessen kellemetlen helyzetbe.

Emellett természetesen fontos támogatnunk azt is, hogy a karakter, amit választ, azonos legyen vele, jól érezze magát benne, és megértsük, mit akar kifejezni azzal a karakterrel. Másoknak akar vele tetszeni? Vagy ő maga vágyik arra, hogy ezt a karaktert megvalósítsa?

A legfontosabb az iskoláskori jelmezek készítésénél, hogy megértsük: neki mitől lesz ez a jelmez valóban az, ami. Ezt kell megvalósítanunk.

Számtalan olyan esetet tudok, amikor a gyermek sírva gubbasztott a farsangi mulatságon, egy gyönyörűen megvarrt, iszonyúan sok munkát igénylő jelmezben, mert hiányzott egy olyan összetevő, amitől számára ez a jelmez valóban az lett volna, aminek ő elképzelte.

Ebben az életkorban már egészen más dolgok lesznek fontosak.

Ez csak azért lényeges számunkra, hogy értsük: az első hét év hova vezet, és hogy maga az időszak megértése, a megfigyelés, a „mi akarsz lenni?” kérdés, amikor közeledik a következő farsang, tudatosítsa bennünk, hogy ez egy nagyon magas fokú, nagyon mély odafigyelést és törődést jelent a részünkről a gyermekünk felé.

És véletlenül sem arról szól, hogy mit tudok olcsón megoldani.

Ettől maradunk kapcsolódó nevelők.